2017. augusztus 28., hétfő

DÉLELŐTT | 
Mózes a Sínai-pusztában

Igehely: 2Móz 3:1-12; Kulcsige: 2Móz 3:1 „Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez.”

Elkezdődik Mózes életének harmadik szakasza. Negyven év hercegként telt el, aztán negyven év pásztorként, majd ismét negyven év, vezető emberként. Az Isten választott népét vezeti ki a szolgaság házából, Egyiptomból. A pusztában való felkészülés a juhok mellett történik, ahol csendben és szorgalmasan végzi a munkáját. Pásztoremberként el kellett szenvedje az idő viszontagságait, a nagy hőséget, hideget, szelet, ami megedzette őt. Fizikai fáradtságot, sok törődést jelentett éjjel-nappal a juhokat legeltetni, megvédeni őket a vadállatoktól, valamint kezelni őket betegségek ellen. Arra az edzettségre, amit ott szerzett, szüksége volt majd a pusztai vándorlás alatt. Nyolcvan éves korában kapta meg az elhívást arra, hogy vezesse a népet, a pusztában. Mózes méltatlannak látta magát erre a feladatra. „Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Fáraóhoz és kihozzam az Izrael fiait Egyiptomból?” (3:11 Károli). Tudta, hogy ő értéktelen, jelentéktelen ember, de azt is tudta, hogy a „Vagyok” Istene küldi. Istenben bízva vállalta a küldetést. Felkészíthetett-e már Isten a szolgálatra? Kész vagy-e vállalni a küldetést?

Papp Dezső

DÉLUTÁN | 

Szíveteket szaggassátok meg!

Igehely: Jóel 2:12-17 „De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Ez 33,11 Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet! 2Móz 20,5-6 ; 4Móz 14,18 ; 5Móz 5,9-10 ; 7,9-10 Ki tudja, hátha most is megbánja, és áldást hagy maga után? Hozzatok étel- és italáldozatot Isteneteknek, az Úrnak! Jón 3,9 Fújjátok meg a kürtöt a Sionon! Tartsatok szent böjtöt, hívjátok istentiszteletre a népet! Jóel 1,14 ; 2,1 Gyűjtsétek össze a népet, tartsatok szent gyűlést, gyűjtsétek össze a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket, még a csecsemőket is! Jöjjön ki lakásából a vőlegény, a menyasszony is a szobájából! A templomcsarnok és az oltár között sírjanak a papok, az Úrnak szolgái! Így szóljanak: Szánd meg, Uram, a népedet, ne engedd, hogy gyalázzák örökségedet! Ne csúfolhassák őket a nemzetek! Miért mondanák a népek között: Hol van az ő Istenük?”

Isten azért választott magának népet, hogy a világosság fiaivá legyenek. De a nép sokszor nem töltötte be küldetését, és éppúgy sötétségben járt, mint a környező pogányok. Ebben az élethelyzetben hangzik Jóel próféta felszólítása: de még most is így szól az Úr, a sokszori figyelmeztetés, még az ítélet kimondása után is. De mit mond az Úr még most is? Először is irányváltásra hívja övéit: Térjetek meg hozzám teljes szívvel. Izráelnek nem a valláshoz, hanem a Szabadítóhoz kellett megtérnie. Ha csupán a vallásos liturgiában áll az istentisztelet, de nem töretik meg a szív, az értéktelen, hasztalan gyakorlatokhoz vezet. Ha már megtörtént az irányváltás, az nem maradhat titokban: fújjatok kürtöt, gyűjtsétek össze az egész népet, még a gyermekeket is. Milyen nagy dolog, hogy Isten a gyermekeket is számon tartja, ők is fontosak neki! A további igeversek az Istenhez fordulás azonnaliságát jelzik. Az embernek nem lehet sűrgősebb dolga, még a házasságkötés sem, mint hogy megtalálja saját helyét a Szabadítóval való kapcsolatában. Tudok-e a legmeredekebb lejtőn megállni? Az Úr hív, még most is!

Mezei Ödön

 Napi áhítat

Igehely: Ef 1:5–12; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.”

A hét elején az a kérdés jött elénk, hogy mit akar Isten? Megmenteni a kárhozattól, üdvösséget adni az embernek. Akik hit által elfogadják Jézus Krisztus kegyelmét, azokat Isten fiaivá fogadja. Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke. Vannak, akik úgy gondolják, mivel Isten előre elhatározta, ki az, aki üdvözül, és ki az, aki elkárhozik, ezért az ember bármit tehet, a sorsa már el van döntve. Isten azonban azt is elhatározta, hogy az embernek döntenie kell, el kell fogadnia Jézus Krisztust, mint Megváltóját, és engednie kell, hogy vezesse, irányítsa életét.