Igehely: Ézs 44:21-26; Kulcsige: Ézs 44:22 „Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt. Térj meg hozzám, mert megváltottalak!”
Ez az igeszakasz azt a csodálatos reménységet erősíti meg az Úr népében, hogy akit Isten kiválasztott, megváltott és újjáteremtett, arról soha nem feledkezik meg, és a korábban elkövetett bűnökre nem emlékszik. Hogy Istennek van hatalma egészen eltörölni a bűneinket, az kimondhatatlan örömforrása az életünknek. Nincs többé bűnvád, lelkiismeret-furdalás, félelem, mert kibékített önmagával. Csak gyönyörködni tudunk az Úr szeretetében és kegyelmében, dicsőségébe kerülve mi is megdicsőülünk. Isten bűnt eltörlő hatalma megmutatkozik abban is, hogy győzelmet aratunk azokon a területeken, ahol korábban az ellenség gyötört minket. Nem vagyunk többé erőtlenek, gyengék, csak testiek, hanem Szentlélekkel teljes emberek, akik erőt vettek és győznek. Hatalma aztán abban is megnyilvánul, hogy újjáépíti a romokat, jóra változtatja mindazt, ami korábban kárunkra volt. Akinek Isten minden bűnét eltörölte, az tiszta lappal indulhat az új életben, mert ha „... valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.” Ámen!
Veress Efraim
Az Istennek kedves áldozat
Igehely: Zsolt 51:12-21 „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád. Ments meg, mert vért ontottam, ó, Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem. Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám. Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen. Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem! Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, építsd fel Jeruzsálem kőfalait! Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az égőáldozatot és a teljesen elégő áldozatot. Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat.”
A zsoltár bevezetője segít megértenünk a hős Dávid töredelmes imáját. Dávid ráérez arra, hogy Istenhez nem jöhet királyként, felettesként, csak bűnös emberként, akit nem ment meg semmilyen társadalmi rang Isten igazságos ítéletétől. Izráel dicsőséges királya, mint megtört életű, kegyelemért könyörgő ember tárul elénk. Ebben az állapotban képes az ember igazán megalázkodni, és nevén nevezni a bűneit. Dávid mégsem a reménytelen ember kétségbeesésével szól, hanem azzal a hittel, hogy Isten nem fordít hátat a megtört szívűeknek. Dávid ismeri Izráel Istenét, habár ellene vétkezett, mégis hozzá folyamodik megoldásért. De hogyan állhat meg Isten előtt a bűnös? Dávid megérti, hogy Isten nem az áldozatot, hanem az áldozót nézi. Az kedves előtte, ami tiszta szívből és alázattal érkezik. Milyen lelkülettel áldozok? Megvan bennem a dávidi alázat? Belátom, hogy Isten előtt nem rejtegethetem a bennem rejtőző sötétséget? Izráel királya belátta, és bűnbánó imádsága, mint isteni kijelentés maradt ránk. Bátorítson ez minket is Istennek tetsző áldozásra!
Mezei Ödön