2017. április 5., szerda

DÉLELŐTT | 
Valódi feddhetetlenség

– Mk 14:53-65

Jézus Krisztus valódi feddhetetlenségben áll előttünk: nem találtak semmilyen okot arra, hogy halálra ítéljék. De nemcsak a halálbüntetés szempontjából volt ő feddhetetlen, hanem minden más területen és az Atya előtt is. Jézus viselkedéséből megtanulhatjuk, hogy mikor beszéljünk, mikor hallgassunk, és hogyan nézzünk szembe a szenvedéssel, ha Isten akaratából szenvednünk kell.
Jézus hallgatott, amikor vádolták, mert úgy látta, hogy az igaz beszédnek semmi helye és eredménye nem lenne. Amikor valaki elzárkózik az igazságtól, a hallgatás bölcsebb, mint a beszéd. Az ilyen hallgatáshoz lelkierő kell. De Jézusnál eljött a beszéd ideje is, ami valójában a megvallás (hitvallás) ideje volt. Amikor rákérdeztek, hogy „te vagy-e a Krisztus?”, akkor igennel kellett válaszolnia. Van, amikor a hallgatás megalkuvás. Jézus bátor vallástételének a következménye a szenvedés volt. Amikor elkezdték Jézust köpdösni és ütlegelni, ezzel megkezdődött a fizikai szenvedése is.
Hogyan viselkedsz, amikor vádolnak, vagy rosszat mondanak rólad?
Milyen minősítést adnál magadnak a bátor hitvallás területén?

dr. Kovács József

DÉLUTÁN | 

Okulj a múlt példáiból!

– Dán 5:18-23

Ma egy olyan személy példája áll előttünk, aki nem okult a múlt példájából. Belsaccár király okulhatott volna apja, Nebukadneccar példájából, akinek a felséges Isten királyságot, nagyságot, méltóságot és dicsőséget adott. Nabukadneccárnak többször is megadatott a lehetőség, hogy meggyőződjön az élő Isten szuverén hatalmáról. Isten álomban szólt hozzá, amit Dániel megfejtett, mire a király kijelentette: „Valóban a ti Istenetek az istenek Istene”. Sajnos, hamar elfelejtette ezt, és bálványimádásra szólította fel országa lakóit. Azokat, akik nem engedelmeskedtek, tüzes kemencébe vettette. Isten ekkor is megmutatta neki, hogy ki az igaz Isten. Ő újra elismerte Isten hatalmát és kiadta parancsba, hogy mindenki tisztelje Őt. Aztán tovább folytatta életét, mintha mi sem történt volna. Isten újra figyelmeztette őt, hogy, keményen fog bánni vele, amíg el nem ismeri, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött.
Ez a példa állt Belsaccár előtt, amiből okulhatott volna, de nem tette, hanem ő is felfuvalkodott és olyat cselekedett, amiért Isten megbüntette. Ezek a történetek a mi tanulságunkra írattak meg, legyünk bölcsek és okuljunk általuk.

Nagy István, Sarmaság

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 20:1–6, 27:1–3; Igehely: ApCsel 20:4 „Elkísérte őt a béreai Szópatér, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tükhikosz és Trofimosz.”

A thesszalonikai gyülekezetben voltak olyanok is, akik nemcsak lelki testvéreivé váltak az apostolnak, hanem munkatársaivá is. Elkísérték Pált, és együtt küzdöttek vele az evangélium diadaláért. Nemcsak beszéltek a szolgálatról, hanem komoly áldozatot hoztak, amikor veszélyes missziós utakra is elkísérték. Az apostollal együtt szembenéztek a halállal is. Arisztarkhosz ott volt a Rómába tartó hajóúton, és Pállal együtt hajótörést is szenvedett.