d.e. A jócselekedetek alkalmai – Mk 14:1-11; Kulcsige: Mk 14:7
Mert a szegények mindig veletek lesznek, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. (Mk 14:7)
Jézus betániai megkenetésének története arról is beszél, hogy bizonyos jócselekedetekre Isten különleges alkalmakat ad. Ha ezeket az alkalmakat nem használjuk ki, a lehetőség végérvényesen elmúlik.
Betániában, a Simon házában, egy asszony drága kenettel kente meg Jézus lábát, szeretetének kimutatásaként. Erre egyszeri lehetősége volt, mert Jézus nem jött többé Betániába, hisz a következő napokban meghalt. Később már nem lett volna kinek megkenni a lábát. Ezért mondja Jézus: „megkente a testemet a temetésre”.
A különleges szolgálati lehetőségek, jócselekedeti alkalmak Isten ajándékát képezik számunkra. Ragadjuk meg őket! Lehet, hogy csak ma lesz lehetőséged valakivel jót tenni, bátorító jó szót mondani, valakinek segíteni, valakinek bizonyságot tenni. Leszel-e olyan figyelmes, hogy ezeket az alkalmakat észrevedd, és lesz-e benned készség, hogy kihasználjad? Imádkozz ma ezért!
Próbálj visszagondolni olyan egyedi alkalmakra, amiket nem használtál ki, és olyanokra, amiket kihasználtál! Milyen érzésekkel hatnak át?
Mit kellene tenned, hogy a jócselekedetekre adott különleges alkalmakat észrevedd és kihasználd? (KJ)
d.u. „Ímé, a te fiad! Ímé, a te anyád!” – Jn 19:25-27
Jézusnak ez a harmadik szava a kereszten. A katonák közömbösségével ellentétben, egy négy asszonyból álló csoport fájdalommal és gyásszal figyelte az eseményeket. Valamint jelen volt az a tanítvány is, akit Jézus szeretett, ez János. Simeon próféciája teljesedett itt be Jézus anyján: „a te lelkedet is éles kard járja majd át” (Lk 2:35).
Milyen szép, hogy az Úr gyötrelmei között is azokra gondolt, akiket szeretett. Látva anyja szomorúságát, Jézus rábízta őt szeretett tanítványára, Jánosra. Gondoskodik róla és ezzel besorolja őt a tanítványai közé, nem fölé, sem alább, hanem Mária is csak tanítvány marad. Bárcsak minden gyermek olyan hűségesen gondoskodna anyjáról, szüleiről, mint ahogyan az Úr tette. János Jézus végakarata szerint otthonába fogadja Máriát, aki nyílván özvegy volt már akkor. Ettől kezdve János házában lakott. A keresztről ilyen formában is kiárad a gondviselés, és ez gyógyítja az éles kard által megsebzett szíveket.
Bárcsak minden családban, szülők és gyermekek egyaránt, rendelkeznének ilyen krisztusi lelkülettel és szeretettel! (NIs)
