Szeptember 8 – Csütörtök

d.e. Nem emberben reménykedik – Mik 5:1-14 (5:2-15)

Olyan lesz Jákób maradéka a többi nép között, mint az Úrtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik. (Mik 5:6)

Izráelt bevették az asszírok, s már Jeruzsálem kapuit döngették. Ebben a nehéz, és reménytelen helyzetben szólt az Úr ígérete: „Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen...” (Mik 5:1).

Jézus Krisztus a király, aki uralkodik, de Ő a Pásztor is, aki legeltetni fogja népét, és Ő a szabadító, aki az igazi szabadságot hozza el népének. Ez a szabadság több lesz, mint nemzeti függetlenség, a bűnből való felszabadulás lesz. A bűn hatalmától semmilyen emberi erő nem tud megszabadítani, egyedül Jézus Krisztus.

Ugyanakkor, mikor jönnek a próbák, nehézségek, betegségek, vagy éppen bajba kerülünk, az első gondolatunk mindig az: „Vajon ki tud most segíteni”? Kihez forduljunk? Milyen jó volna, ha ilyenkor is bizalommal, hittel tudnánk az Úr felé fordulni, és tőle kérni segítséget! (Zsolt 121:2).

Van-e olyan bűn az életedben, amitől még nem nyertél szabadulást? Mint gondolsz, van-e olyan élethelyzet, amiben az Úr ne tudna segíteni? Mi az, ami megakadályoz abban, hogy bízzál az Úrban? (Incze Zoltán)

 

d.u. A két testvér példázata – Mt 21:28-32

Jézus példázatában egy Atyáról olvasunk, aki mind a két fiától ugyanazt kéri: „Menjenek ki a szőlőbe dolgozni.” Az egyik fiú egyből igennel válaszol, de végül nem megy el. A másik nemet mond apjának, de később, meggondolva magát, mégis elmegy a munkába. Ez a példázat az akkori vallásos embereknek és vezetőknek szólt, de szól nekünk is. Nagyon sokszor felbuzdulva válaszolunk az Úr hívására, rögtön ajánlkozunk, amikor megérint bennünket az ige, a prédikáció, vagy egy gyülekezeti felhívás. A szolgálatban, az adakozásban, a másoknak való segítség nyújtásban egyaránt előfordul ez velünk. Aztán másnap valahogy alábbhagy a buzgóság, s elfelejtjük, vagy azt mondjuk, hogy nem nekünk való ez, tegye más, menjen más, adjon más.

S vannak olyanok akik, lehet, nem jelentkeznek, mintha nem érintette volna meg őket az ige, vagy a felhívás, mintha nem érdekelné őket, de másnap, érezve az Úr és az emberek iránt való felelősség terhét, mégis elindulnak. Bizony menni kell, tenni kell, hisz nem más kért erre, mint a szerető Atyánk. Te melyik csoporthoz tartozol? (Incze Zoltán)