XV. Roma nőkonferencia

Mottó: „Adjátok oda magatokat Istennek!”

„Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyereivé legyenek. Hanem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek.’’ (Róm 6:13)

„Adjátok oda magatokat Istennek!’’ – hangzott a jelszava a XV. Roma nőkonferenciának, ami szeptember 15-én került megszervezésre az ákosi roma baptista imaházban.

Szombat reggel örömmel, lelkesedéssel gyülekeztek több irányból roma testvérnőink. Mint később kiderült 23 helyiségből 280-300 személy volt jelen. Az ákosi testvérnők teával, kávéval és kaláccsal fogadták az érkezőket. Fogarasi Dezső, helybeli lelkipásztor a 15. Zsoltár szavaival köszöntötte az egybegyűlteket, majd Mihály Izabella a Zsolt 119:105 versével hangolta imára a jelenlévőket.
Visszapillantottunk a múltba is, amiben Vékás Erzsébet testvérnő segített az 5Móz 8:2 alapján: „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened az Úr…’’ Isten hűsége és kedves testvérnőink odaadó szolgálata folytán immáron 15. alkalommal került megrendezésre a roma nők számára a konferencia. Jó volt hallani a személyes tanúbizonyságokat, amikor néhány testvérnő visszaemlékezett az elmúlt évek konferenciáin kapott üzenetekre, átélésekre.

A teremtett világban minden úgy van kódolva, hogy engedelmeskedjen Istennek – egyedül az ember dönthet szabadon, hogy kinek adja oda magát, kié lesz a szíve, mit néz a szemeivel, mit beszél, mit hallgat, mire használja kezeit, hol jár lábaival. Ezekkel a gondolatokkal vezette fel a témát Kovács Judit, majd teljes odaszánásra buzdított ismert kedves énekünk is: „Mindenem az Úrnak adom, minden az Övé”.

Isten először szívünk állapotát vizsgálta igéjén keresztül. Ahhoz, hogy használható eszközök lehessünk, először a szívünket, lelki lényünk középpontját kell megtisztítsa a tisztátalan gondolatoktól, tervektől, hallottuk Sipos Tímea bizonyságtételében. Jó volt újra a kereszthez jönni és a zsoltáríróval könyörögni, hogy: „Tiszta szívet teremts bennem, ó, Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.”

Szemeiddel mit nézel? – tette fel a kérdést Borzási Márta testvérnő, majd a szem néhány tulajdonságáról volt szó: a szem a lélek tükre, tisztán tartja magát, van vigyázó szem, telhetetlen szem, irigy, gonosz szem.  Néhány gyakorlatias kérdés hangzott el: védem-e a lelkemet annyira, hogy megválogatom azt, amit nézek? Nyitott szemmel járok-e, meglátom-e embertársam szükségét? Isten szeme olyan tiszta, hogy nem tűri el a gonoszságot, törekedjünk tiszta tekintetre, életre. „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” (Mt 5:8).

Milyen a mi beszédünk? Milyen forrásból fakad a beszédünk? – hangzott el a kérdés Papp Erzsike testvérnő részéről. Kiváltság és egyben felelősség is a beszéd, az ember beszédében lehet sebeket okozó erő is, de lehet építő is – attól függően, hogy milyen forrásból ered. „Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét” (Jak 3:2). Viszálykodás, pletyka helyett dicséret hagyja el ajkunkat, zúgolódás helyett hála, hazugság helyett igazmondás. Amivel reggel megtöltjük elménket, az jön ki napközben beszédünkben. Töltődjünk fel minden reggel az életadó igével, hogy napközben beszédünk lehessen „arany alma ezüst tányéron”.  

A kéci testvérnők énekszolgálata után Incze Tünde, nagyváradi tesvérnő őszinte bizonyságtétele következett, amiben Isten igéjének átformáló, lelki mélységekből kiemelő erejéről hallhattunk. Biztosak lehetünk abban, hogy életünk nehéz időszakaiban erősségünk lehet az ige.

Mit hallgatsz füleiddel? – Hogy hallod meg Isten hangját? A mai világban, amikor annyi minden követeli a figyelmünket, szakítsunk időt Istenre, a Vele való csendre, hogy tisztán halljuk meg az Ő hangját – bátorított Kovács Judit mindannyiunkat.

Milyen a kezünk? Mi mindent teszel a kezeiddel? – hangzott el a kérdés Vékás Erzsike testvérnőtől. Sok mindenre használhatjuk kezeinket. Sokszor lehet szurkos, enyves a kezünk, amikor más tulajdonát elsajátítjuk. Az Úr Jézus keze példa lehet előttünk, aki míg a földön járt kezével áldott, gyógyított, sok jót tett.

Hol járunk a lábainkkal? – „És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon” (Zsid 12:13), buzdított igénk az egyenes, becsületes életre, életútra. 

Hogyan irányíthatom a szívemet, gondolataimat, érzéseimet, számat, kezeimet, füleimet, szemeimet, lábaimat, hogy jót gondoljak, hogy ne kívánjam a másét. Ha valami nem a kedvem szerint történik, ahogy én vágytam, hogy ne kiabáljak vissza, hogy ne hordozzak haragot, sértődést, bosszút a szívemben, hogy ne járjak rossz úton? Ilyen gondolatok körül folyt a fórumbeszélgetés, ahol testvérnőink őszintén megoszthatták egymással harcaikat, élettapasztalataikat.  

Zárógondolatként Kovács Barna, a szatmárnémeti gyülekezet egyik romamisszió-felelőse bátorított az elkötelezett, felelőségteljes hívő életre, amelyben gyönyörködik a mennyei Atya. Ivánitzki István gyülekezeti vén pedig a Róm 12:1-2 verseivel buzdított az Istennek okos istentiszteletként átadott életre.

Az a személy, aki odaszánja egész lényét, testét, lelkét az Istennek, megújult értelmet kap, amivel eldöntheti, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata. 

Az alkalom befejezése után, az ákosi testvérek a szeretetteljes fogadtatást oly módon is kifejezték, hogy ízletesen elkészített ebéddel szolgáltak a konferencia résztvevői felé. Lélekben megerősödve, Istenünk jelenlétével betöltekezve távozhattunk otthonainkba.

Sipos Tímea