„Úgy cselekedett...”

„Úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki.”

Dóczi György nyugdíjba vonult.

Miközben Dóczi György testvérrel és feleségével, Emma testvérnővel kibédi lakásukban beszélgettünk, a „Jákób fia József, annak a Máriának a férje, akitől Jézus született” jutott eszembe, akiről nem tudunk sokkal többet, mint, hogy „igaz ember volt és úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki.” 

Korábban 1990-ben gyergyószentmiklósi lakásukban találkoztunk említett testvéreinkkel. Akkor még, mint az Urat komolyan kereső fiatal házasok voltak. Az Úr akarata a marosvásárhelyi gyülekezetbe vezette őket, ahol átadták életüket az Úr Jézusnak. Gyuri testvér, miután elvégezte a bibliaiskolát, az akkori lelkipásztora, Borzási István testvér mellett missziómunkát vállalt, majd Kibédre költöztek. Itt volt egy leromlott imaház, amelyet a misszió központjává tettek. Kemény fizikai munka várt rájuk felújítani az épületet, és ugyanakkor a család lakását is megalkotni. A lelki harcokról is van, mit beszél-jenek. Úgy lettek tekintve a helyi lelkész által, mint ellenségek, akik megtámadták a falut. Magukra hagyatottság, nélkülözés jellemezte mindennapjaikat, de most, amikor már a nyugdíjba vonuló lelkipásztor beszél, a múlt keserűségei is édesen hangzanak. Hiszen az Úr az Ő nagy kegyelme által megőrizte őket és megáldotta munkájukat. Lett takaros portájuk. Felnevelték gyermekeiket. Unokáknak örvendhetnek. A romos imaházat rendbe tehették, és ezen közben az Úr gyarapította az üdvözülendők számát. Ketten érkeztek Kibédre, és most Kibéd, Makkfalva, Székelyvaja és a havadi testvérek lelkes közösségének 46 gyülekezeti tagja köszönthette karácsonykor a leköszönő lelkipásztorukat. Nehezen válik el a szovátai imaközösségektől is. Nem kevésbé a marosvásárhelyi és szamosújvári börtönökben a Jóisten Igéjét szomjazó fegyencektől. Megígérte, hogy nem siet elköltözni Kibédről, de szíve vágya, hogy a Jó Atya rendeljen minél hamarabb új lelkipásztort a kicsiny nyájnak. 

Máté Zoltán