RMBGySz*

Tulipán és vadgesztenye

Április 24-e, Filadelfia Noom Idősek Otthona, Szalárd, délelőtt 11 óra 30 perc. Megélénkül az udvar, a kapu melletti vendégház teraszán műanyagszékek, a „kastély” főbejárati ereszének üveglemezeit szilikonozzák, egy 20 éves forma fiatalember a hosszú létra végéről a csatornát takarítja. A zöldülő gesztenyék alatt, járószékben idős ember viccelődik a munkálkodókkal. Nem értem a szavukat. Kiderül, hogy hollandul beszélgetnek. Jan Noom, fia, unokája, és még néhány önkéntes dolgoznak az otthon öregedő épületén. Aztán – mivel angolul nem, csak hollandul beszélnek – Ifj. Elek Gyuláné Ibolya segítségével beszélgetni kezdünk.

Gönczi Géza: Hogyan indult az együttműködés az Öregotthonnal?

Jan Noom: A kapcsolat néhai Török Bálint testvér révén indult. Már ’90-ben eljutottunk Romániába, és Papp Józseféknél szálltunk meg Váradon. Török Bálint és Buzle Dániel testvérek akkor már rendszeresen látogatták a csételeki öregotthont, és Buzle testvérnek éppen elromlott a kocsija. „Semmi baj”, mondtam, „én elviszlek benneteket.” Megdöbbentem, látva, milyen nyomorban élnek az idősek az állami gondozásban. Hazafele, Hollandiába tartva folyton ez járt a fejemben, úgyhogy következő évben már tudtam, hogy Szalárdon szeretnénk öregotthont létesíteni. S bár rá egy évre nyaralni indultunk feleségemmel és családommal Romániába, végül az egész nyarat végig dolgoztuk Szalárdon. Csodálatos Isten munkája, ahogyan az akkori szerény kezdetet megáldotta, és ma egy modern, jó befogadó képességű idősgondozó otthon állhat itt.

G. G.: Hogyan lett ebből egy ilyen hosszú kapcsolat? Úgy tudom, Noom bácsiék 15 éven át minden nyáron három hetet Szalárdon töltöttek a szabadságukból, és a nevüket is kölcsönözték az otthont működtető alapítványnak…

J. N.: A hosszú távú együttműködés gondolata a feleségem szívében született meg, aztán leveleket küldtünk ki a gyülekezetünk tagjainak odahaza Hollandiában, hogy aki kívánja, támogathatja ezt a munkát. Természetesen, az így összegyűlt adományokat eljuttattuk ide. A kapcsolat itteni kulcsembere ifj. Elek Gyuláné Ibolya és az Elbycom cég, mind a mai napig. Az együttműködés úgy folyt, hogy mi ruhafélét és más hasznos dolgokat gyűjtöttünk odahaza, ezeket eljuttattuk Szalárdra, ahol az Elbycom értékesítette ezeket, a befolyó összeg pedig az öregotthon költségeit szolgálta.

G. G.: Milyen üzenete van az idős lakókhoz, a tágabb közösséghez?

J. N.: Örülök, hogy 21 éven át személyesen segíthettem az otthonnál, bár az utóbbi években ehhez már gyenge voltam fizikailag. Most már viszont fiam és unokám is itt dolgozik velem, helyettem. Örülök a teltháznak, és azért imádkozom, hogy ha 80 ágyra lesz szükség, akkor Isten azt is rendelje ki, hogy aki megöregszik, és szeretne egy keresztyén öregotthonba beköltözni, lehetősége legyen rá. Fontos, hogy itt az idősek utolsó éveiket keresztyén környezetben töltsék. 

A vendégház teraszán Ella Noom, Jan bácsi felesége rendezkedik. Őt is megszólítom.

G. G.: Hogy tudott ráhangolódni annakidején férje indíttatására, ami az itt folyó munkát illeti?

E. N.: Részemről nem ment könnyen, és először nem akartam vállalni ezt a munkát. Aztán Isten szólt hozzám, és meggyőzött, hogy segítenem kell ebben a férjemet. És amikor egy hívő megérti Isten akaratát, jó, ha nem megy szembe azzal. Ha pedig elvégezzük azt, amit Isten kér tőlünk, az mindenkinek áldására lesz, ahogyan itt Szalárdon is látszik. 

G. G.: Ha szeretne valamit üzenni a személyzetnek, a lakóknak…

E. N.: A személyzettel kapcsolatban azt remélem, hogy ők is ugyanazzal az elhívással tudják végezni a feladatukat, és végül ők is megtapasztalják majd Isten áldását a saját életükben. 

 

A Nomm házaspár Telegdi Imrével

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.