Szeretetről, szeretet-házról

Az idősekről való gondoskodás elsősorban személyes, családi kérdés, csak az utódok idegenbe szakadása vagy más speciális körülmények teszik közösségi problémává. Innentől azonban már nehezen megkerülhető, nem beszélve arról, hogy keresztyéni kötelesség (Ézs 1:17). 2018. április 20-án jó hírekért igyekszünk a Filadelfia Noom Idősek Otthonába, ám érkezéskor a helyi rögvalóság fogad: az otthon adminisztrátora és két dolgozó éppen egy traktor pótkocsijának oldalfalát kalapálja. „Menjünk,” fogad Mierluț József, aki több mint 20 éve állja a sarat az otthon körüli munkában. 

Új tűz!

Először a felújított fűtőházba nyitunk be, ahol már üzemel az új, nagy teljesítményű, vegyestüzelésű kazán. Amint lapszámunk hírrovatában is írtuk, a 2017-es évben a fűtésrendszer átalakítására került sor az otthonban a „4H Misszió” – Eric és Rosemary Barrett – támogatásának köszönhetően. Ennek keretében beszerelésre került egy új nagy teljesítményű, vegyes tüzelésű kazán, amely fával és – a környéken könnyen és viszonylag olcsón beszerezhető – szalmabálával is üzemel szükség esetén. Szintén ennek a projektnek a része volt több csővezeték és fűtőtest cseréje.

Gazdálkodj okosan!

A fűtőház mögött négy hosszú fóliasátor tartja a meleget a korai paradicsomnak, és néhány ágyás káposztának. „Pályázati fejlesztés is ez a fólia: amennyiben május végéig 2 tonna paradicsomot értékesítünk, 3000 eurós támogatáshoz jutunk.” Az elsődlegesen a tábor ellátását célzó gazdaság szarvasmarha- és sertés-állománnyal egészül ki.

Bent

Felmegyünk az akadálymentesített feljárón az épületbe, és köszönünk az ápolóknak. Mierluț testvér elmondja, mekkora kihívás motiválni a minimálbéren dolgozó személyzetet. Az emelet kupolája alatt 6-7 idős üldögél. Nagyváradról, Székelyföldről, Szilágyságból érkeztek, s van olyan is köztük, akinek a járadékából nem futja a költségekre, az otthon ennek ellenére befogadta őket. A földszinti szobákban a súlyosabb, fekvő betegek pihennek. Rövid körutunk a konyhán ér véget, ahol a szárazpaszulyleves készül ebédre. „A héten holland vendégek érkeznek”, mondja Mierluț József, „az otthont már 1992-től támogató és az alapítványnak nevét kölcsönző Noom házaspár, fiukkal, unokájukkal és még néhány segítővel. Vállalták, hogy kétkezi munkával segítenek be a belső festési munkákba.” (Következő számunkban interjút olvashatnak Noomékkal. – szerk.) A beszélgetés az új helyiségbe költözött adminisztrációs irodában ér véget. Testvérünk beszámol a nehéz, hitbeli kezdésről 1992-ben, és összefoglalja az otthon fejlődését, a 2012-ben véget ért felújítást, amikor az otthon befogadóképessége egy európai uniós projekt segítségével 39, majd 43 főre bővült. Elmondja az állami támogatás körüli bizonytalanságot is, a megnövekedett feladatokat, amelyek szükségessé tették egy újabb adminisztrátor alkalmazását a paptamási Telegdi Imre személyében. Szóba kerül az otthon lakóinak lelkigondozása, lelkiállapota. Ezen a területen az új szalárdi lelkipásztor, Veress Efraim vállal fela-datot, de alkalmanként istentiszteletet tart Dániel Zalán, nyugalmazott lelkipásztor is. 

Papírok és kérdések

„Hogyan vállalja fel a közösség ezt az otthont?” – tevődött fel a kérdés a Mierluț testvérrel való beszélgetésben, s a válasz az volt, hogy még van mit fejlődni ezen a területen. „Mintha nem mindenki érezné magáénak ezt az intézményt az erdélyi baptisták közül, pedig az ország minden részéről vannak gondozottaink. S bár részben személyes, illetve családi ügy egy idős embernek a gondozása, ez mégiscsak egy felekezethez kapcsolódó intézmény, s így is kellene gondolni rá a közösségnek. A lelki hozzáállásra is vonatkozna ez az igény, és az anyagi támogatásra is. Ugyanis egy ilyen nagy létszámú felekezetnek illő, hogy legyen ehhez hasonló szociális tevékenysége.” „Persze a mai anyagi körülmények között azt is nehéz elvárni az otthontól, hogy önköltségen alul vállalja egy-egy rászoruló gondozását, mert így a hosszútávú működését veszélyeztetné. Komoly dilemma ez, amely az otthonba való felvételkor igencsak latba kerül, hiszen nekünk gondolni kell azokra is, akik rászorultak, és nem képesek kifizetni az 1600 lej körüli eltartási költséget, ami egy fekvő beteg esetében a 2000 lejt is meghaladhatja. Az ilyen eseteket helyileg kellene megtámogatni, származási helytől függően. Olykor azzal az elvárással szembesülünk, hogy ha a Szövetségé az otthon, akkor az oda tartozók részesüljenek kedvezményben. Ezt viszont külső segítség nélkül nem vállalhatjuk, hiszen nekünk is komoly költségeink vannak a fenntartással, a személyzettel.” 

Új ember

Nem, nem a magyarországi katolikusok médiaorgánumáról van szó, hanem Telegdi Imréről, a paptamási gyülekezet tagjáról, aki a Filadelfia Noom Idősek Otthona új adminisztrátora, Mierluț József munkáját kiegészítendő. „Kapcsolatom a Filadelfiával gyülekezeti alapon indult, mivel a szalárdi és a paptamási gyülekezet fiataljai gyakran látogatták egymást, előbbiek szinte nálunk nőttek fel. Aztán az elmúlt év karácsonyán említette Albert Zsolt lelkipásztor, a szövetség gazdasági felelőse, hogy szükség lenne a munkámra itt az otthonnál, ugyanis nagyon megnőtt a munkamennyiség, és Mierluț testvér nehezen győzi.” „Mik az első benyomások?” „Most mindenekelőtt a kinti környezet rendbetételével voltunk elfoglalva, benti karbantartásokat végeztünk. Ez igényelt sürgősebb beavatkozást, a kétkezi munka, majd ezután veszem át a könyvelést és az adminisztráció hivatalos részét Mierluț testvértől.” „Mik a legnagyobb kihívások?” „Úgy látom, kihívás lesz a finanszírozás, miután az állami támogatás kevés, bár mostmár rövidesen teltházzal üzemelünk. Próbálunk pályázatokon is részt venni. Kényes kérdés az állattartás, hogy mennyire fenntartható, kifizetődő ennek üzemeltetése. A mezőgazdasági részleg gépparkját értékesítettük, a földeket bérbeadtuk, ezek üzemeltetése nem terhel most. Maradt a fóliaház, ami jövedelmez is, és az ellátásban is segít, ennek mindenképpen létjogsultsága van.”

Séta a kertben

A koros gesztenyefák alatt két idős nő és egy férfi sétál ki a levegőre. Jó látni őket, és mintha mind a negyvenhármukat itt kint szeretnénk látni. Pedig van, aki már talán soha nem fog ide kijönni. Nekik marad a „testvéri szeretet”, a gondoskodás odabent, amíg elindulnak az utolsó utazásra, amelynek végén minden fájdalom megenyhül.

Gönczi Géza