Női Csendesnapok a Hargitán – 2017

Június 9-11 között szervezte meg a Nőszövetség a 2017-es Női Csendesnapokat, a Hargita  Táborban, „Légy áldássá!” témával. A hétvége folyamán, Balla Annamária „Áldássá a társadalomban – A mélység is formál”, Kui Enikő „Áldássá a családban: Az én gondom Isten gondja” és Borzási Pál „Áldássá a gyülekezetben” címmel szolgáltak. Az első két téma József életén alapult.

Borzási Márta péntek esti köszöntésében arról beszélt, hogy Isten jelenlétét sokan szeretnék megidézni, mivel Isten jelenléte áldás. Viszont Isten a saját feltételei szerint jön el: ha megalázkodunk előtte, ha rendeléseit megtartjuk, ha nem közönségesítjük el a szent dolgokat. Az Isten jelenléte ajándék.

Papp Erzsike vezette be a központi témát. „Rajtunk áll, hogy Isten megáldhat-e és áldása maradandó lesz-e, mivel Istentől kapott áldásainkat el is veszíthetjük.” 

A szombat reggeli bevezető és dicsőítés után az imaáhítat következett. Felemelő volt számomra, amint egymás terheiben osztozva imádkozhattunk egymásért.

Később Balla Annamária előadása következett, halhattunk négy családmodellről, azoknak sajátságairól és problémáiról. Az Úr legyen a segítségünkre abban, hogy a biblikus családmodellre alapozzunk, így áldást közvetítők leszünk a társadalom számára.

A délutáni szemináriumok is sok üzenettel bírtak. Három szemináriumból választhattunk: „Önkéntesség = Szolgálat a társadalom javára” Balla Annamária vezetésével, „Családi konfliktusok – Hogyan fordulhatnak jóra?” Kui Enikő vezetésével, és „Tanulj meg beteljesületlen vágyakkal élni” Borzási Pál vezetésével. Jó volt megerősödni abban, hogy semmi olyanra nincs szükségünk, amit Isten megvon tőlünk, illetve mindenre szükségünk van, amit Ő megenged a megszentelődésünk érdekében. Az esti előadást Kui Enikő tartotta. Nagyon jó volt hallani, hogy az áldásokat nem magunkból préseljük ki, hisz az Úrral való szövetségünk alapján ezt is kegyelemből kapjuk.

A vasárnapi alkalom keretében arról hallhattunk, miként legyünk ott, egyszerűen és szerényen, családi éle-tünkkel is bemutatva a gyülekezet és az Úr kapcsolatát. Borzási Pál testvér azt is kiemelte, hogy a biblikus női szerepeinkről kell majd számot adnunk Neki, és nem a társadalom által ránk szabott feladatköreinkről.

Gergely Ildikó

Mit jelentettek számodra a csendesnapok?
„Számomra áldás volt a női konferencia. Tetszettek az előadások, a dicsőítés. Értékeltem az egymásért való imádkozást.  Minden tanulságot szeretnék majd otthon is kamatoztatni.” (Bedő Júliánna, Homoródszentmárton)

„Kiemelnék egy néhány gondolatot: Ha Isten ígéreteit a vágyainkká tesszük, Ő garantálja, hogy beváltja azokat, illetve: Az Istennel való kapcsolatunk szövetség, és ez önmagában garancia arra, hogy áldottak vagyunk.” (Barabás Emőke, Sepsiszentgyörgy)

„Áldássá lenni nem lehet saját erőfeszítésből, hanem Krisztusban maradva olykor még észrevétlenül is azokká válunk. Áldássá pedig csak úgy lehetünk, ha már áldottak vagyunk Krisztusban. Jó volt azt hallani, hogy nőként ne a külsőnkre hívjuk fel a figyelmet, hanem a belső szépségünkkel tűnjünk ki.” (Blága Enikő, Zalán)

„Nagyon hálás vagyok, hogy együtt lehettem a meghívottaimmal. A szoba, az ellátás nagyon jó volt. El tudtunk csendesedni. A tanításokon jól éreztem magam, felismertem miből kell változnom. Bár tegnap, szombaton, otthonról kaptam egy rossz hírt, de ha az Úrban vagyok, akkor az békességet tud adni. S végül minden megoldódott.” (Vida Magdolna, Székelyudvarhely)

„Kui Enikő szolgálata ragadott meg, amikor a szövetséget szövetként szemléltette. Fenn vagyok a hegyen, feltöltődtem, de le kell a völgybe menni és a hallottakat bemutatni. Örülök, hogy újabb kapcsolatokat is tudtam teremteni.” (Kelemen Edit, Érmihályfalva)

„Örömmel jöttem a csendesnapra, szeretek az Úr közelségben lenni, figyelni Rá. Megértettem, hogy akkor lehetek áldás, ha szövetségben vagyok és maradok az Úrral. Megtanultam, és tanulok élni az álmaim és vágyaim beteljesedése nélkül, mivel hiszem, az Úr tudja a legjobban, mi a jó nekem, mire van szükségem. Amit Ő jónak lát, azt fogja beteljesíteni. Legnagyobb vágyam, hogy akiket az Úr nekem adott, mind ott legyenek velem a mennyországban, az Ő dicsőségében. Szeretnék áldás lenni.” (Sikó Margit)

„Számomra megújulás volt és erősítés ez a pár nap abban, hogy oda, ahová Isten helyezett, az áldás csatornája lehetek. Azt is tanultam, hogy megelégedett és egyszerű életet éljek. Törekedjek arra, hogy a belső szépség jellemezzen engem.” (Nemes Erika, Székelyudvarhely)

Mindig különleges kilépni a hétköznapok forgatagából, elcsendesedve, Isten üzenetére, hangjára fókuszálni. Sokunk szívébe áradt az áldás, az elmúlt pár napban. Jó dolog közel lenni az Úrhoz, de jön az új hét, új kihívások és megpróbáltatások. Az itt kapott mennyei erővel akarunk tovább haladni, megmaradni a szövetségben, áldottá és áldássá lenni az Úr kezében, a környezetünk számára. Így legyen! Ámen!

A véleményeket gyűjtötte Juhász Gréti, Bölönből