RMBGySz*

Mi lesz belőlünk?

– Pályaválasztási segédlet kezdőknek

A fiatalkor egyik legfontosabb kihívása és feladata a „pályaválasztás”. Ezek közül az egyik legfontosabb mérföldkő az ezzel kapcsolatos döntés(sorozat). Dönteni arról, hogy a tervek megvalósításához mennyit és mit kell (még) tanulni, illetve, hogy a célok megvalósításához szükség van-e felsőfokú képzésben való továbbtanulásra, vagy a szakképzés útvonalain kell haladni.

A feladat kicsit olyan, mint futóhomokra árvízbiztos házat építeni, hiszen a döntés időpontja a kései tinédzserkor, ami a személyiségfejlődés szempontjából egy befejezetlen folyamat, társadalmilag, gazdaságilag, technológiában pedig a folyamatos változások és az ezzel járó bizonytalanságok korát éljük. Most kerülnek a munkaerőpiacra a 2000-2010 között született Z generáció első tagjai. Egyre inkább jellemző, hogy a munkaerőkereslet tendenciái megfordulnak: a Z-k létszámban jóval kevesebben vannak, mint elődeik, ezért éleződik a verseny a munkáltatók közt a jól képzett munkavállalókért. A generáció fontos jellemzője az önmegvalósításra való törekvés, a siker megélése, és ennek érdekében a szenvedélyes munkavégzésre való nyitottság. Kompetenciák szempontjából jelenleg a legkeresettebbek a különféle digitális-, elemzői- és kommunikációs készségek.

 

Oktatási egyenlőtlenségek és szakképzettség

Miközben az elmúlt évtizedekben egyre hozzáférhetőbbé és társadalmilag elvártabbá vált a felsőfokú képzés megszerzése, fontos kérdés maradt, hogy a különböző társadalmi rétegekhez tartozó egyének milyen mértékben tudják elérni az egyetemi végzettséget, van-e lehetősége továbbtanulni annak, aki szeretne. Másrészt, a munkaerőpiac oldaláról nézve egyre nagyobb hiány alakul ki a felsőfokú végzettséget nem igénylő szakmák terén, és megfigyelhető a diplomás munkanélküliség vagy a túlképzettség jelensége is.

A továbbtanulási döntés folyamatát szociológiai, pszichológiai és gazdasági nézőpontból is megvizsgálhatjuk. A szociológia a főiskola-választást a státuszszerzési folyamat részének tekinti, a hangsúlyt pedig azokra az egyén társadalmi háttérével kapcsolatos tényezőkre fekteti, amelyek jelentősen befolyásolják a továbbtanulási döntést. A pszichológiai perspektíva a felsőoktatási környezet légkörére összpontosít, arra, hogy a hallgató egyetemi légkörrel kapcsolatos benyomásai miként befolyásolják az intézmény kiválasztását. A gazdasági megközelítés a főiskola-választási folyamatra befektetési döntésként tekint: a hallgatók a főiskolán való tanulás költségeit és hasznát mérlegelik. De hogyan válasszunk?

 

1. Fedezd fel, mire vagy alkalmas!

A pályaválasztás során az egyik legfontosabb tényező az önismeret. Ezért fontos, hogy mielőtt pályaválasztásról döntesz, ismerd meg képességeidet és vágyaidat. Gondolkodj el őszintén arról, mi jelent értéket számodra, mi az, amivel szívesen foglalkozol, milyen készségeid és képességeid vannak, mire vagy alkalmas, milyen a személyiségtípusod, milyen életmódot képzelsz el magadnak, s ezzel mennyire hozható összhangba a választandó szakma? Vannak olyan foglalkozások, amelyek jól illenek hozzánk, míg mások nem – és ezen az sem fog segíteni, ha anyagilag magas juttatás jár érte. Nagy segítséget nyújtanak a különböző önismereti eszközök (karriertervező vagy pályaorientációs tesztek), de a szülők, tanárok, barátok, mentorok, pályaorientációs szakemberek részéről jövő visszajelzések is. Hasznos lehet, ha elbeszélgetsz erről azokkal, akik jól ismernek, és véleményük fontos neked.

 

2. Ismerd meg a foglalkozások világát!

Készíts listát azokról a foglalkozásokról, amelyeket szívesen végeznél, és amelyek jól illeszkednek az adottságaidhoz. Ehhez támpontot jelenthetnek a kitöltött tesztek eredményei is. De bővítheted a listát azokkal a foglalkozásokkal is, amelyekre kíváncsi vagy. Azokat a foglalkozásokat, amelyekhez jó adottságaid vannak, érdemes számon tartani. Ezután keresd meg a listán szereplő olyan foglalkozásokat, amelyek lelkesítenek. Ezek lehetnek olyanok, amelyekről van információd, de olyanok is, amelyekről nem sokat tudsz.

 

3. Ismerd meg közelebbről a listádon szereplő foglalkozásokat!

Szánj időt arra, hogy szerezz be néhány alapvető információt a listán szereplő foglalkozásokról. Segíthet, ha megnézed a munkaköri leírásokat, a képzési követelményeket (hasznos lehet ehhez a foglalkozások jegyzéke is, az ún. COR kód vagy ISCO lista), az előrehaladási lehetőségeket, és a környékeden érvényben lévő álláshirdetéseket. Közben rövidítsd a listát, szűkítsd le maximum 10-15 foglalkozásra.

 

4. Szűkítsd tovább a listát!

Ha idáig eljutottál, kezdd el tovább szűkíteni a listát. Annak alapján, amit eddig megtudtál, kezdd el kiszűrni azokat a foglalkozásokat, amelyeket nem végeznél szívesen, amelyek gyenge munkakörülményeket biztosítanak, amelyek miatt nem tudod, vagy nem vagy hajlandó teljesíteni az oktatási, vagy egyéb követelményeket, vagy azokat, amelyek végzéséhez nincsenek meg benned a szükséges készségek. A „rövid listán” maximum 2-5 foglalkozást kell meghagyni.

 

5. Szerezz be megbízható tudást a számodra legérdekesebb foglalkozásokról!

A rövid listás foglalkozásokat érdemes alaposan megismerni. Olvass róluk, beszélgess olyanokkal, akik ilyen munkakörben dolgoznak, nézz erről szóló videókat, iratkozz fel olyan szakmai csoportokba, ahol ezekről a foglalkozásokról szakemberek beszélnek (pl. szakmai találkozókon, LinkedIn-en), de ha lehetőséged van rá, az a legjobb, ha időt töltesz – például önkéntesként vagy szakmai gyakorlaton – az általad kinézett munkakörökben. 

 

6. Dönts (és maradj rugalmas)!

Ezután válaszd ki azt a foglalkozást, amelyről úgy gondolod, hogy az összes összegyűjtött információ alapján a legnagyobb elégedettséget hozza számodra. És feltétlenül számolj azzal, hogy ez nem végérvényes döntés. Szakmai karriered kb. 40 éve alatt nagy valószínűséggel lehetőséged lesz váltani. Amíg 2-3 évtizeddel ezelőtt általában életreszóló pályára és munkahelyre köteleztük el magunkat, ma átlagosan 10-szer váltunk munkahelyet, és néha foglalkozást is életutunk során.

 

7. Határozd meg rövid és hosszú távú céljaidat!

Miután sikerült döntést hoznod, azonosítsd rövid és hosszú távú céljaidat. Ez közelebb visz ahhoz, hogy végül ténylegesen a kiválasztott területen dolgozhass. A hosszú távú célok általában 3-5 évre szólnak, a rövid távúak hat hónaptól 3 évig terjedő időszakra. Használd útmutatásul magad számára a begyűjtött információkat, szerezz be további adatokat, amelyekre szükséged van az egyéni céljaid meghatározásához. A hosszú távú célok között például a foglalkozás végzéséhez szükséges oktatás és képzés teljesítése szerepelhet. A rövid távú célok közé tartozik az egyetemre, a gyakornoki állásra vagy más képzési programokra/ szakmai gyakorlatra való felvételi követelmények teljesítése.

 

8. Készíts egy karrier cselekvési tervet!

Sokak számára nagy kihívás lehet ennyire rendszerezettnek lenni, de nagyon hasznos eszköz lehet egy karrier cselekvési terv elkészítése. Az ijesztően hangzó megnevezés mögött gyakorlatilag egy olyan írásban rögzített tervről van szó, amelyben összeírjuk mindazokat a lépéseket, amelyeket meg kell tennünk azért, hogy elérjük szakmai céljainkat. Ütemtervként, vagy térképként is felfogható. Fontos az akadályokkal is számolni és tervet készíteni arra nézve, hogy ezek miként küzdhetőek le.

 

Befejezés helyett

Ezer meg ezer lehetőség közül ijesztően nehéz feladat választani. Reméljük, hogy a fenti alapelvek nyújtanak némi támpontot az elinduláshoz. S ahogyan a párkapcsolatra is érvényes az, hogy nem A Nagy Igazit kell keresni, hanem igazivá tenni azt, akit választottunk, úgy a szakmaválasztás kapcsán is előttünk lehet ez az alapelv. Nem minden munka hivatás, de életfeladatunk szempontjából korántsem mindegy az, hogy mivel töltjük életidőnk legjelentősebb részét. Tájékozódjunk, mérlegeljünk, kérjük Isten vezetését a döntéseink során, és közben legfontosabbként legyen előttünk az, hogy mindennel, amit teszünk, az Ő dicsőségét szolgáljuk. A többi pedig – higgyük – ráadásként megadatik.

 

Dr. Bernáth Krisztina szociológus, a Nagyváradi Emanuel Egyetem docense
 

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.