Megtartotta éves munkaülését a Szövetség

2017. március 25-én, Szilágyperecsenben tartotta éves munkakongresszusát a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége. Az Erdély-szerte működő baptista gyülekezetek 176 képviselője jött el együtt imádkozni, énekelni, meghallgatni a szervezet működéséről szóló beszámolókat, és döntéseket hozni. Jó hangulatú, békés együttlét volt, amelynek keretében örömmel találkoztak, beszélgettek az egymástól távol élő testvérek. Külföldi vendégeket is köszönthettü

Idén is munkakongresszust tartott az erdélyi baptista gyülekezetek szövetsége, ezúttal 2017. március 25-én Szilágyperecsenben. Az eseményen, a korábbi évekhez hasonlóan a keresztyén testvéri közösséget ápoltuk, egy évre visszatekintő vezetői beszámolók hangzottak el, és közösségi ügyek kerültek megbeszélésre.

Isten a mennydörgésben, és séta a pusztán túlra

Melegedő tavaszi napsütésben, lelkes dicsőítéssel kezdődött a találkozó, Garai Zsolt orgonakíséretével. Az ezt követő és az alkalmat megnyitó imaáhítaton Gál Lajos, a Testvéri Szövetség Mozgalom szolgálattevője Szeghalomról, és Bákai Efraim helybeli elöljáró szolgáltak. Gál Lajos a mennydörgésben megszólaló Isten személyes hangjáról tett bizonyságot, amely neked szól, nem tartozik másra és nem érti meg mindenki. Ilyen volt a hét mennydörgés szava János számára, le akarta írni, de Isten azt mondta: „Ezt nem kell, hogy leírd, ezt neked mondom csak.” „János, megértette a mennydörgés szavát, hallotta azt is, amit mások csak mennydörgésnek éltek meg. Márk úgy írja le, mint a «mennydörgés fiát».” Bákai Efraim a 2Móz 3:1-5 alapján osztotta meg gondolatait. „Őrizzük-e a ránk bízottakat, elvezetjük-e őket a «pusztán túlra»? Ég-e a gyülekezetünk, és benne van-e az Isten, mint a csipkebokorban?” – kérdezte testvérünk, mielőtt a népes gyülekezet másodszor is meghajolt imában az Úr előtt.

Köszöntés, „békesség”, „szeretet”

Az imaáhítatot követően Pardi Félix, a Szövetség elnöke az 1Pt 1:22-t idézte, és a testvéri szeretetről szóló üzenettel üdvözölte a hazai és külföldi vendégeket, és utoljára, de nem utolsó sorban az összegyűlt küldötteket. „Az a szeretet kössön össze bennünket ezen a napon, amelyről itt olvastunk, és akkor békességben tudjuk majd ezt a kongresszust lebonyolítani!” – hangzott a kívánság. „Nem volt könnyű évünk, de nem voltunk tétlenek, és «ügyetlenek» sem”, kezdte Pardi Félix az elnöki beszámolóját. „A vezetőség tagjai igyekeztek mindent megtenni a maguk területén, de kérjük az Urat, hogy adjon megoldásokat azokban a kihívásokban, amelyekkel még szembesülünk, a fiatalokkal, és más kérdésekkel kapcsolatosan, s amelyekre mai napig keressük a válaszokat. Kérjük az Urat új ébredésért a gyülekezetekben!” Pardi testvér ezután ismertette a napirendet, és ő látta el a programvezető szerepét is.

Egy kis adminisztráció

A gyűlés konkrét munkálatai következtek, Borzási Pál, a Szövetség főtitkára vette számba a küldötteket, szám szerint 176-ot. Megköszönte a testvériségnek a statisztika frissítéséhez, bővítéséhez nyújtott támogatást. „Ennek a statisztikának a feldolgozása az egyik fő feladatom, emellett képviseltem szövetségünket a más testvérszervezetekkel közös gyűléseken, főleg az országon belül. Az európai föderációnál az elmúlt évben, az elnökség döntése értelmében nem vettünk részt az üléseken, inkább a hazai találkozókra koncentráltunk, a román testvérekkel igyekeztünk ápolni a kapcsolatot. Egy másik fontos adminisztrációs feladat az új lelkipásztori igazolványok kibocsátása lesz. Köszönöm a bizalmat, a támogatást! Köszönöm a lónai gyülekezet megértését, amely megengedi, hogy ennyit utazzak, és más gyülekezeteknek is köszönöm, akik megértőek pásztoraikkal a sok utazást illetően!”

Gazdasági kérdések

A folytatásban Albert István Zsolt főtitkár-helyettest, a Szövetség gazdasági ügyekért is felelős vezetőjét hallgattuk meg. „Magam is meglepődtem, amikor összeszámoltam, hogy a Szövetségen belül 80 imaháza építettünk vagy vásároltunk a forradalom óta. Ezenkívül van 30 teljes mértékben felújított imaházunk. De nemcsak a nagy építkezéseken vagyunk túl, hanem a nagy adósságokon is. Igyekeztünk a szövetség hosszú távú költségeinek csökkentésére is, de nem emeltük például az utóbbi 6 évben a szövetségi járulékot. Összetett, lelki és gazdasági vonatkozásai egyaránt vannak annak is, hogy sokan külföldön dolgoznak, és így segítik pénzügyileg a családjukat, a szolgálattevők száma viszont megcsappant. Pénzügyi kérdésnek számít az is, hogy emeltük a lelkipásztorok fizetését, jobban elismerve a munkájukat, és több forrást nyújtani nekik majd nyugdíjas éveikre. Még így is csak 66 százalékánál járunk az országos átlagfizetéseknek.” „Alapítványaink is haladtak, a Hargita Tábor fejlődik, a sólyomkővári tábornál is sikerült legyűrnünk a bürokrácia egy részét. A Filadelfia Otthonnál a fizetések jelentik a nagy gazdasági terhelést, imádkozzunk, hogy találjunk megoldásokat ezekre a helyzetekre.”

A pénz nem lehet cél

Szász Imre irodavezető arról beszélt, hogyan, milyen megfontolásból jött létre annakidején a Szövetség. „Az utóbbi időben sokat gondolkodtam azon, hogy honnan, és miért mentett meg engem Isten. Gyakran beszéltem a testvéreknek missziókerületi gyűléseken arról, hogy véleményem szerint a pénz nem lehet cél, csak eszköz. De akkor mi a cél? Emlékszem, hogyan dolgoztunk együtt annakidején a Hargita Táborban, hogy gyermekeinknek legyen egyszer majd egy helye, ahol táborozhatnak. Ugyanígy tettük oda mindannyian a vállunkat a Filadelfia Otthon létrejötténél, hogy időseink, anyagi helyzettől függetlenül lelki közösségre találjanak majd. Létrejött a teológia, és voltak szép számban hallgatók, mert közösségünknek szüksége volt lelkipásztorokra. Mi volt a célja ezeknek a «befektetéseknek»? Az az imádságom magammal, de a Szövetséggel kapcsolatban is, hogy betölthessük azt a célt, amiért az Úr elhívott.” Ezután Szász testvér a Szövetség költségvetésének konkrét számait ismertette.

Módosuló alapszabályzat és belső ajánlások

A kongresszusnak az alapszabályzat néhány pontjának változtatásában is döntenie kellett. Ez az átalakítás már elkezdődött egy ideje, és a román baptistákkal közösen folyt, akiknek az uniójához Szövetségünk is tartozik, így figyelembe kell vennie a nagyobb szervezet lépéseit. Az egyik módosítása az alapokmánynak az, hogy a gyülekezeti tagnak nemcsak jogai vannak, hanem kötelességei is. Kötelessége imádkozni, Bibliát olvasni és bizonyságot tenni. Erre a változtatásra azért volt szükség, mert például ha valaki bizonyságot tesz az utcán, és ezért valaki perbe hívja, akkor ő hivatkozhat arra, hogy az ő felekezete ezt kötelezővé tette számára.

A Szövetség vezetése dolgozik egy olyan belső használatra szánt kiadványon is, ami taglalná a közösségben felvetődő kényesebb és kérdéses szokásokat. Ezek között van az udvarlás, jegyesség, házasság és az alkoholhasználat. Ezekre a kérdésekre nézve már az idei kongresszusi információs füzetben megjelent a Szövetség vezetőségének ajánlása, amely az rmbgysz.ro honlap „Szabályzatok” menüpontjában is elérhető. Ezekről egyébként már a tavaly őszi missziókerületi gyűléseken is szó esett. A küldöttek közül javasolták, hogy egyrészt ezek az ajánlások ne legyenek kötelező, kizáró jellegűek, és hogy más témaköröket is emeljenek be a készülő kiadványba. Erre Kis-Juhász Vilmos testvér, aki ezt a munkát vezeti, ígéretet is tett.

Fogyatkozó taglétszám, nyári megaesemény

Budai Lajos missziói alelnök a közösség taglétszámának fogyását említette negatív tényként. Buzdította a testvéreket, hogy tegyenek azért, hogy ez megforduljon. János Csaba kommunikációs alelnök az augusztusban, Debrecenben sorra kerülő MABAVIT IV. részleteiről beszélt. Elmondta, a Szövetség körülbelül 2.000.000 forinttal száll be az esemény anyagi támogatásába, és igyekszünk részt venni a szolgálatokban is, főleg ami az ének-zenei szolgálatokat, vagy az ifjúsági munkát illeti. A Szövetség vállalta az eseményre utazó énekkarok és összevont fúvószenekar utazási költségeinek támogatását. További információkat a mabavit.hu oldalon lehet olvasni. A Szeretet is igyekszik tájékoztatni az olvasókat a világtalálkozó programjáról, illetve a frissülő információkról. Az erdélyi fúvós zenekarok részvételét id. Dimény Sándor, az énekkarokét Székely András koordinálja. János testvér külön felhívta a figyelmet a regisztráció fontosságára.

Elveszett, megtalálták, örömünnepet ültek

A sólyomkővári tábor fejlesztése kapcsán éppen a kongresszus időpontjában tartózkodott Erdélyben az Észak Amerikai Baptista Szövetség igazgatója, Daniel Hamil. Az alkalom zárásában testvérünk szolgált igehirdetéssel a Lk 15. fejezete alapján. „Egyszeri Simon” történetével kezdte, akit egy királyi verseny keretében tengeri ragadozók közé dobtak, s aki, miután visszautasította a királyi jutalmat, csak arra volt kíváncsi, hogy ki dobta be a vízbe. „Mint Krisztus gyülekezetének vezetői mi is gyakran megkérdezzük: «Ki dobott be engem ide?» Hogy jutottunk el oda, ahol vagyunk? Miért csináljuk azt, amit éppen teszünk? Szeretnélek emlékeztetni titeket arra, miért, mire hívott el minket Isten.” „Jézus három példázatot, és négy történetet mond el ebben az igerészben. A három példa azért hangzik el, hogy elmagyarázza, miért fogadja magához a bűnösöket. Ami érdekes mindhárom történetben, hogy a megtaláló ünnepséget rendez. Mert valami elveszett, valamit megtaláltak, és emiatt nagy öröm volt. A tékozló fiú története fontos üzenetet tartalmazott mind a Jézust körülálló bűnösöknek – lásd 1. vers –, de még inkább az ott lézengő vallási vezetőknek – lásd 2. vers. Az üzenet ezt volt: «Isten szereti a bűnöst, és örömmel fogadja az elveszettet!» Mint mondtam, három példázatban négy elveszett dolgot fedezünk fel. A negyedik az idősebb fiú. Ő is elveszett volt, mert zavarta, hogy apja örömmel fogadja vissza a testvérét. El is panaszolja ezt apjának. Nem értette meg, milyen nagy az Atya szeretete az elveszettek felé. Ezt tanuljuk mi is mostanában az Észak Amerikai Baptista Szövetségnél. Annakidején a németajkú bevándorlók alapították ezt a szövetséget. Aztán az utóbbi évtizedekben elkényelmesedtünk, elszigeteltük magunkat a körülöttünk élőktől. Nem evangelizáltunk. Elfelejtették, amit az elődeik még tudtak, hogy Isten mennyire szereti az elveszetteket. A szövetségünkhöz tartozó gyülekezetek ezt tanulják az utóbbi időben, hogy a mi Istenünk a misszió Istene. Ő Fiát küldte a világba, hogy megtalálja, kibékítse az embert magával.”

A munkaülés végén a kongresszust vendégül látó perecseni testvérek finom ebéddel várták a résztvevőket. Ebéd közben és után lehetőség volt a beszélgetésre, a kapcsolatápolásra is. Tartalmas, békés találkozás után távozhattak a küldöttek otthonaikba.

Gönczi Géza