Itt van már az óra

„Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és irigységben, hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.” (Róm 13:11-14)

Szeretettel köszöntjük a kedves olvasókat ez újabb esztendő első napjaiban! A fenti igeszakasszal szeretnénk bátorítani Isten népét a hitben való járásra, és a szeretetben való szolgálatra. Az idézett, mindössze négy igevers egyetlen központi gondolat köré csoportosul, s ez a nekünk adott idő fontossága, értéke. Az idő minden ember számára fontos. Enélkül senki nem él, mert ha elfogy az ideje, vége az életének. Az ember nem szereti, ha kifut az időből. Ezért kritikus, hogy az idővel kapcsolatban keressük  Isten akaratát. 

Pál apostol szerint a hívő embernek tudnia kell az időket. Mit is pontosan? A hívő embernek ideje megismerni, felismerni az időket, ideje van felserkenni az álomból, levetni a sötétség cselekedeteit és felölteni a világosság fegyvereit. És végül ideje ékesen járni.

Ideje felismerni az időket!

„Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt!” Nem csak itt olvasunk arról, hogy a hívő ember nem élhet tudatlanságban afelől, hogy milyen időkben él. Az Úr Jézus ezt mondja Máté evangéliumában: „Ő pedig felelvén, monda nekik: mikor esteledik, azt mondjátok: szép idő lesz; mert veres az ég. Reggel pedig: ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?” Inti az embereket tudatlanságuk miatt, hogy éppen azokat az időket nem ismerték fel, amiben éltek, az Ő első eljövetelének idejét. Egy második eset az ószövetségből áll előttünk. Úgy olvassuk az 1Krón 12:32-ben „Az Izsakhár fiai közül, akik felismerék az idő alkalmatos voltát, hogy tudnák, mit kellene Izráelnek cselekednie.” Vannak tehát olyan hívő emberek, akik felismerik az időket, annak alkalmasságát, és vannak, akik nem. Vannak, akik tudják, ismerik az időket, mások nem. A nagy kérdés előttünk az év kezdetén ez: felismerjük-e mi milyen időkben élünk, vagy nem? Ha igen, hogy használjuk ki ezt, mit teszünk vele? 
Pál itt nem valami jövőbeli, utolsó időkről beszél, hanem a JELEN időről, amikor a hívő ember olvassa ezt! S akkor a kérdés már így hangzik: milyenek ezek a napok, amelyekben mi most élünk? Felismerjük a jelen időket? Mit tudunk a jelen időkről:

Gal 1:4. „Aki adta önmagát a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint.” Elhisszük-e, testvérek igazán, hogy a jelen idők gonoszak?  Nem fogunk növekedni bölcsességben, szentségben addig, amíg komolyan fel nem ismerjük, hogy ez a világ és ezek az idők a hívő ember és a szent élet ellen munkálkodnak.

2Kor 6:2. „Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme itt a kellemetes idő, íme itt az üdvösség napja.” Habár az idők, amikben élünk, gonoszak, az Ige szerint mégis alkalmasak, mert Isten most is az ember üdvösségét munkálja.

Lk 19:41-44. „És mikor közeledett, látván a várost, síra azon. Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik neked a te békességedre valók! De most elrejtettek a te szemeid elől. Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülötted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged. És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.” Más szóval, ez az idő a megtérésnek és a hitnek az ideje. Jeruzsálem nem használta ki, hogy az Úr meglátogatta. És lassan, ez a kellemes idő elfutott tőlük, mert nem ismerték fel!

ApCsel 1:7-8. „Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nekem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.” Nem férhet kétség ahhoz sem, hogy ez a mostani idő is az evangélium hirdetésének ideje. Nem annak az ideje, hogy vagyont, pénzt halmozzunk fel, nem annak az ideje, hogy hírnevet szerezzünk magunknak. Az időnket Krisztusért használjuk fel! 

1Kor 7:29. „Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezentúl.” Testvérek, ha szolgálni akarunk valamikor az Úr Jézusnak, akkor ez most van, mert az idő rövid. Minden hívő ember számot kell adjon majd az életéről, hogy mit tett azokkal az ajándékokkal, talentumokkal, időkkel, amiket Istentől kapott. Nekünk az időnkkel is sáfárkodni kell. Ideje tehát, hogy felismerjük azt!

Ideje felserkenni az álomból!

Ideje lelkileg felébredni. Túl sok hívő alszik, és túl sokáig! Sokan nem figyelnek arra, mi történik körülöttük. Nem látják az idők jeleit maguk körül. Ebben az álomban nem szolgálnak az Úrnak, csak sodorja őket a világ áradata. Csak kevesen töltik be a szenvedő emberek szükségleteit. Ideje, mondja Pál, felkelni, mozdulni, és tenni valamit, még mielőtt túl késő lenne. Miért van itt az ideje, hogy felserkenjünk az álomból? „Mert közelebb van hozzánk az üdvösség most, mint mikor hívőkké lettünk.” Az üdvösség alatt itt Pál a végső megváltást, megdicsőülést érti. És így van, eltelt egy újabb esztendő. Kevesebb időnk van már hátra.

Minek van még itt az ideje?

Ideje elvetni a sötétség cselekedeteit és felvenni a világosság fegyvereit. 

Ideje van annak, hogy ékesen járjunk, és

Ideje van annak, hogy felöltözzük az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljuk a kívánságokra. 

A 13. vers elmondja azt, hogy milyenek voltunk mi mind, a 14. pedig, hogy milyenek kell legyünk az Úr Jézus Krisztusban. Ez az Ige is igazából a hívőknek szól! Vajon Isten mire akarja használni ezt az igét ma a mi életünkben? Ha igazából megfontolnánk ezeket, akkor többre értékelnénk időnket, mint a legtöbb ara-nyat. Minden perc, minden óra új értékrendet nyerne életünkben. Addig tehetünk jót csak, amíg időnk van, mert eljön az idő nagyon hamar, amikor egy angyal kiáltani fog: „És az angyal, akit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre, és megesküvék arra, aki örökkön örökké él, aki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen.” [Jel 10:6].

Az Úr adjon kegyelmet nekünk felismerni az időket ebben az esztendőben is, és azt jól kihasználva élni Isten dicsőségére és embertársaink javára. 

Kívánunk minden kedves olvasónak, gyülekezeteinknek boldog, békés és Istentől megáldott új esztendőt! 
 

Pardi Félix, a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének elnöke