Írás a falon

– Dániel 5:1-7,17-31

Belsazár király nagy lakomát szerzett, amire minden barátját meghívta. Ezer főember jelent meg, valamint azok feleségei, és ágyasai (5:1,3). Patakokban folyt a bor, a palota visszhangzott a mulatástól. A rendezvény közepe táján Belsazár király elrendeli, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, amiket atyja, Nabukodonozor hozott el Jeruzsálemből évekkel azelőtt. Ezekből ittak, s közben Babilon bálvány isteneit imádták – az arany, ezüst, vas, fa, és kőisteneket. Ekkor egy kéz jelenik meg, és írni kezd a falra. A lakomázók mind hittek a fekete mágiában, de amit láttak mégis nagyon megijesztette őket. A király is megijedt, annyira, hogy „ábrázata megváltozott, az ő gondolatai megháborodtak, derekának inai megoldódtak, és az ő térdei egymáshoz verődtek.” (6. v.) Hívatta is a varázslókat, hogy magyarázzák meg neki ezt a jelenséget, de azok nem tudtak hozzászólni. Végül hívatják az idős Dánielt, hogy olvassa el ő az írást. És Dániel elolvassa! Ítéletet olvas! Elkezd beszélni a királynak atyjáról, Nabukodonozorról! (18., 20., 21. versek) Ezek után Dániel elolvassa a feliratot – Mene, mene, tekel, ufarszin! –, és meg is magyarázza (26-28 versek)! És így is történt, azon az éjszakán Dáriusz, a médek királya megtámadta Babilont és megölték Belsazárt. Isten ítéletének kimagasló példája ez, figyelmeztetés minden embernek.

Nagyon sok komoly figyelmeztetés és igazság áll előttünk ebben a történetben, amiből mi is tanulhatunk most az év vége felé, hiszen mind Isten mérlegén állunk! Említsünk ezek közül hármat.

A bűn nem áll egy helyben, nem nyugszik, és soha nem statikus. Más szóval, az az ember, aki bűnben él, soha nem marad ugyanazon a szinten, útja mindig lefele visz. Belsazár, mivel nem tanult atyja példájából, alacsonyabbra süllyedt, mint Nabukodonozor, aki állati szintre lett megaláztatva, miután kibeszélhetetlenül nagy büszkeségnek adott helyet a szívében (4:27) A dicsőséget, ami egyedül Istent illeti, magának tulajdonította, ami miatt is érkezett Isten ítélete és haragja rá! Belsazár ennél tovább ment. Ő nem csak hogy büszke volt, hanem káromolta a mindenható Istent azzal, hogy a neki szentelt edények felhasználásával bálványokat imádott az igaz Isten helyett. Ezért Isten őt még komolyabban megbüntette. Nem csak értelmét veszítette el, hanem királyságát és életét is. Ezt a leckét még sok bibliai példa által megtanulhatjuk. Ott van Gómer esete is, aki otthagyta Hóseást, hogy más emberrel éljen. Lefele haladt a bűn útján. Ez történt Jónással, aki miután megvetette Isten parancsát, majdnem katasztrofális véget ért. Erről tesz bizonyságot Isten az Újszövetségben is, amikor azt olvassuk a Róma 1-ben: „aki nem méltatja Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák, azt odaadja Isten méltatlan gondolkozásra!” És pontosan ezt mondta Dániel Belsazárnak is: „és te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad! (5:22)

Isten sem áll egyhelyben, ő sem nyugszik, soha nem statikus és soha nem alszik. Volt és van a történelem során olyan időszak, amikor sok a bűn, és úgy tűnik, Isten nem tesz semmit, nem szól közbe, legalább is nem szemmel láthatólag, látványosan, mint itt ebben az esetben. Sokan azt hiszik, hogy Isten visszavonult, nem ítél, ha az ember bűnben él! De ne gondoljuk, hogy Istenre nem hatnak a mi bűneink, vagy, hogy ő nem veszi figyelembe ezeket, és nem gerjed fel miattuk a haragja! Az ítélet nem marad el, csak azért, mert késik! Ilyen gonosz időkben Isten haragja csak gyűl, és gyűl, mint egy nagy vízgyűjtő gát. Eljön az az idő, amikor Isten haragjának gátja átszakad, és kiönti azt a bűnnel telt világra! Történhet ez nemzetekkel, de személyes életünkkel is! Akkor és úgy történik, amikor és ahogyan az ember nem várja! Erről beszél az Úr Jézus is, mikor eljövetelét a tolvajhoz hasonlítja és buzdít arra, hogy legyünk készen, mert amelyik órában nem gondolnánk, akkor jön el az embernek fia! Az ítélet olyan biztos, mint a halál!

Egyszer minden bűn ítélet alá kerül. Elvezet minket ez az igazság az utolsó ítélet nagy napjához. Nehogy azt gondoljuk, hogy ez az üzenet itt Dániel könyvében nem fontos. Szinte egy az egyben, – csak sokkal nagyobb és komolyabb méretben –, ismétlődik a Jelenések könyvében. Ott, a 17-19-ik részekben Isten megítéli az egész gonosz világot, és olyan címet kap a szakasz, hogy „Babilon bukása!” Vajon miért használja Isten ezt a nevet az utolsó napokban? Pontosan azért, hogy vegyük komolyan az itt olvasott történetet! Mit mond az ige a Jel 17:5-ben? „Leomlott, leomlott a nagy Babilon!” Harag és ítélet kijelentése ez! A Szentírás az utolsó, nagy ítélet napját az ókori Babilon megítéltetéséhez hasonlítja. Hogy minden ember megtanulja, mi lesz a gonosz ember vége! És ez számunkra nagyon jó! Mert mi emberek, sajnos sokszor melengetjük és védjük bűneinket, de itt Isten – hasznunkra és javunkra – kijelenti, hogy minden bűn megítéltetik! Azt is ki kell mondjuk azonban, hogy Isten nem találja kedvét az ítéletben. Azért vannak ezek megírva, hogy elforduljunk a bűntől, és jöjjünk az Úr Jézushoz, aki meg tud tisztítani minden bűntől!

Hamarosan ؘ– „mint a polyva száll tova az a nap!” (Sof 2:2) – minden ember meg kell jelenjen Isten igazságos és tökéletes ítélőszéke előtt. Ő igaz, és mi bűnösök vagyunk. Feltesz Isten minket egy nagy mérlegre, és akkor is ki fogja mondani ugyanezeket a szavakat, amiket a kéz írt Belsazárnak a falra: „mene, mene, tekel, ufarszin”.

Isten hangosan kiált majd feléd is – MENE! Azt jelenti, hogy „számba vette Isten A TE tetteidet, és véget vet annak”. A Jelenések könyvéből tudjuk, hogy Isten megnyit majd egy könyvet az utolsó nagy napon, amiben be vannak írva minden ember összes jó és rossz tettei. Az összes rossz, az összes bűnös cselekedetet kiönti majd Isten a mérleg egyik serpenyőjébe, pontosan ezt jelenti a következő szó:  „TEKEL”! És akkor hallod, hogy megint kiált: „megmérettél a mérlegen és híjával találtattál”! Minden hazugság, minden képmutatás, minden önigazság, önszeretet, minden mások iránt tett rossz teletölti majd ezt a mérlegserpenyőt. Meg leszünk méretve mindannyian! Borzasztó lesz az a látvány, mikor látod ezt a mérlegserpenyőt lezuhanni a nagy súlytól!

Ezután Isten azt kiáltja majd: „PERESZ”! Elosztatott! Vagy elválasztatott! Az lesz majd Isten nagy elválasztó napja, amikor elválasztja a szentet a hitványtól! Az emberiség útját, ahol eddig mind együtt haladtak, kettéválasztja majd: az egyik út az életre vezet, a másik a halálba és kárhozatba! Mit fogunk mondani majd azon a napon? Hogyan fogjuk elviselni majd, amikor Isten számba veszi és megméri egész életünket?

Ez a mérleg csak egy módon billenhet át a másik oldalra. Ha ott a másik oldalon áll rajta Jézus Krisztus, aki bűneinket, azok vádjait, büntetését felvitte a keresztfára! Érdemes ezért Jézust már most szívünkbe fogadni, és az Ő szolgálatába állni! A legjobb időpont ennek mérlegelésére az év vége!

Pardi Félix