Id. Szabó Mihály lelkipásztort temettük Gyantán
Hirtelen ért bennünket, mint pásztori kart, Mihály testvér elköltözése. Egy bátor, szelíd és határozott testvér hagyott itt ben- nünket, hogy folytassuk a lelki munkát. Április 2-án népes gyülekezet jött végtisztességet tenni Gyantára, a baptista imaházba. Ott volt felravatalozva testvérünk mivel helyi születésű. Akik befértünk az imaházba énekelni kezdtünk, Mike József vezetésével, majd bevezető szavakat Elekes József helyi lelkipásztor mondott. Felhívta figyelmünket arra, hogy „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg”(Jel 14:13a). Román nyelven Bodor Sándor lelkipásztor testvér szólt és bátorított arra, hogy Jézus sebeiben van vigasz és gyógyulás. Giorgiov Adrián lelkipásztor testvér felolvasta a nekrológot, kiemelve elhunyt testvérünk megtérését és szolgálatra való elhívását, majd Szűcs Sándor szólt arról, hogy akik az Úrhoz költöznek, azok jutalmat kapnak mint a cserépedény, amely megtelik kincsekkel. Mike József és Bálint Pál lelkipásztor testvérek üzenete következett, befejező imát Szabó László nagyvárad-rogériuszi lelkipásztor mondott. Nagyon sokan kísértük utolsó útjára testvérünket, a magyarremetei fúvószenekar Istent dicsőítő énekei kíséretével.
A temetőkertben Albert István Zsolt lelkipásztor testvér kezdett imával, utána Veress Efraim lelkipásztor testvér igei üzenete hangzott el.
A nyitott sír előtt, Jézus velünk marad mindennap, a világvégezetéig (Mt 28:18-20). A gyászistentiszteletet Kiss Zoltán lelkipásztor testvér imája zárta. Az elhantoláskor a belényesi és a remetei összevont énekkar énekelt, majd a család részéről ifj. Szabó Mihály mondott köszönetet mindenkinek.
Most már csak egy Szabó Mihály lelkipásztorunk van életben és kívánjuk Isten vigasztalását testvéreinkre. [Szűcs Sándor, pasztorális alelnök]
Nekrológ – Id. Szabó Mihály (1933-1916)
Id. Szabó Mihály lelkipásztor a Bihar-megyei Gyantán született 1933. február 18-án, Szabó István és Eszter egyetlen gyermekeként. Gyermekkoráról így nyilatkozott: „Az a kegyelem adatott nekem, hogy hívő családban születtem és nevelkedtem. Szüleim jóra neveltek, és rendszeresen jártam velük imaházba. Édesapám határozott, komoly hívő nevelésben részesített és felelős testi-lelki életre tanított. Ennélfogva a Jóisten megőrizett nagyobb bűnök cselekvésétől.” Az elemi iskolát Gyantán végezte, majd szabómesterséget tanult és abban fejlesztette magát.
Megtéréséről így írt az önéletrajzában: „Mint fiatal ifjú, engem is kecsegtetett a világ. Egy barátommal elmentünk Gyantán a szüreti bálba, és ahogy meglátott egy osztálytársam, hozzánk jött, megfogta a mellemen a kabátot és azt mondta: «Mit keresnek itt a hívők?», és kitoloncolt minket. Kint a sötétben elkezdtem gondolkodni, mit is keresek én ott. És hol vagyok most? Ott helyben eldöntöttem a szívemben, hogy végeztem a világgal és visszatérek Istenhez és népéhez. Elkezdődött életemben a megtérés, ami hosszabb időn át tartott. E komoly döntés után következett az igazi ragaszkodás az Úrhoz és a népéhez, amiben édesapám is sokat segített. Őt az Úr 1953 szeptemberében hívta haza, 47 éves korában. 1947. augusztus 10-én alámerítkeztem Gyantán a Fekete-körös vizében. E napot soha nem felejtem el. Olyan örömöm volt, mint addig soha, és ha szárnyaim lettek volna, a mennybe repültem volna el. A ’60-as évek lelki ébredése teljes, gyökeres megtérést munkált az életemben. Jelszavam ez volt: minden bűnömet megvallottam az Úrnak, szolgatársaim előtt.”
Id. Szabó Mihály 1953 júniusában lépett házasságra Ábrahám Irénkével, és az Úr két fiúgyermekkel áldotta meg házasságukat: Mihály 1956-ban, István 1963-ban született.
A későbbi években Víg János és Papp Károly testvérek bibliakurzust tartottak Gyantán, és foglalkoztak a szószéki szolgálattal is. Ekkor érezte meg testvérünk, hogy őt is hívja az Úr az ő szent munkájába, ebben bátorítást is kapott Balla Gábor testvértől. A bukaresti szemináriumi évek sok nehézséggel indultak, hiszen másfél év alatt a családban három temetésre is sor került, az elhunytak közt lévén testvérünk édesapja is. De a szívébe rekesztett szent tüzet semmi nem tudta kioltani, így 1955 őszén megkezdte tanulmányait Bukarestben, amit 1959-ben sikeresen be is fejezett. Ezekről időközben így írt: „A szemináriumi idő számomra aranykor volt, lelkileg sokat épültem és nevelkedtem.”
A szeminárium befejezése után két év elteltével kapott hivatalos elismerést tanulmányairól a hatóságoktól. Lelkipásztorrá avatása 1962. január 28-án volt a gyantai baptista gyülekezetben, Bokor Barnabás lelkipásztor, T. Víg János és Puskás Ferencz gyülekezeti vének által. Ez időtől vette át hivatalosan a lelki munkát a belényesi körzetben, 1962-től 1971-ig Gyantáról járva a körzet hét állomását.
1971 januárjában beköltöztek családjával Belényesbe, ahonnan tovább végezte az Úr munkáját 1995-ben történt nyugdíjba vonulásáig. Ügyintéző lelkipásztorként szolgált tovább Magyarremetén 1997-ig, amikor ebbe a körzetbe meghívják Oláh Lajos testvért lelkipásztornak.
Id. Szabó Mihályt hűség, egyszerűség és az Úr munkájának és az ő népének való odaadás jellemezte. 2016-februárjában gyomorpanaszokkal utalták kórházba, ahol kiderült, hogy súlyos, rákos betegségben szenved. Az orvos műtétet javasolt, mit el is végeztek rajta, de testvérünk már nem épült fel: napról-napra gyengült. Az ajkak, amelyek az Isten országáról és az Úr Jézus Krisztusról prédikáltak, bezárultak. Az imádkozásra és munkára kész kezek megpihentek, hasonlóan a gyors és serény lábak, amelyek biciklivel, vonattal vagy autóbusszal vitték a jó hírt.
Várjuk a a feltámadás hajnalát, a találkozás reggelét, amikor majd ismét összegyűlünk ott, ahol már várnak az angyalok és előrement szeretteink. Mindenért az Úré legyen a dicsőség örökre!
A gyászoló, de Isten vigasztalásában megnyugvó család nevében, fia, ifj. Szabó Mihály
