Hogyan légy „jobban” elfoglalt?

– Mt 6:33

Ha megkérdeznénk felnőtteket, fiatalokat, diákokat, hogy ki az, aki úgy tudja magáról, hogy elfoglalt, mindannyian kezet emelnénk. De hogy lehetnénk jobban elfoglaltak? Nem sokkal elfoglaltabbak, hanem jobban elfoglaltak. Ugyanis lehetünk jól, és rosszul is elfoglaltak. Az élet tevékenységek tömkelege, és ez bizonyos mértékig rendben van így. A Biblia tudniillik sehol sem értékeli a lustaságot, nézzük például a Péld 21:25-öt. Jézus is rendkívül elfoglalt volt. Sokszor korán kezdte a napot. Olvassuk, hogy sokszor még alig virradt, ő már imádkozott. Tehát nem lebzselésre születtünk a Földre. Mi is elfoglaljuk tehát magunkat, de a hívő ember más dolgokkal és más motivációból elfoglalt. Két lépést említenék, amelyek segítenek, hogy „jobban” elfoglaltak legyünk. Az első, hogy

(1) vizsgáljuk meg elfoglaltságunk motivációit. 
Talán kellemetlen feladat indítékaink mögé nézni, mert az derülhet ki, hogy nem jók a motivációink. De még mindig jobb most szembesülni ezzel, mint később, miután leéltünk egy életet úgy, hogy helytelenek voltak a motivációink, bár az iram irdatlan volt. Nézzünk meg két helytelen motivációt. Biztosan láttunk bizonyos feladatokat ellátó, kitűzős embereket: „rendező”, „karbantartó”, „ajtónálló” stb. Előfordul, hogy a „kitűzőnk” a saját fontosságunk jelzője. Azért tesszük ki, hogy lássák az emberek, hogy fontosak vagyunk. Elmondhatjuk tehát, hogy ez a bűnös kevélység, gőg helytelen motiváció. Hajlamosak vagyunk, hogy az elfoglalt embereket fontosnak is tartsuk. S ezt a tükörbe nézve, magunkról is elégedetten állapítjuk meg olykor. Már gyermekkortól elfoglalja magát az ember, mindenféle tevékenységben részt vesz, hogy kialakítsa saját helyét a világban, és itt a hangsúly a „saját”-ra esik. Egy második rossz motivációja az elfoglaltságnak, az önző élvezetek. Ezek is kimerítő tempót diktálhatnak. Vizsgáljuk meg, mekkora az a része a napi elfoglaltságunknak, ami saját magunkkal való foglalkozás. Persze Isten szemében fontosak vagyunk, a fejlődésünk is fontos, de nem a legfőbb célja ennek az életnek a kényelmünk. Mi a legkiemelkedőbb eszköze a XXI. században az önző élvezeteknek? A technológia. A nagy képernyő, a kicsi képernyő, a tenyérben elférő képernyő együtt összeesküdött arra nézve, hogy elpocsékolja az időnket és megtöltse gondolatvilágunkat szeméttel vagy semmi- ségekkel. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet hasznos, ha megválogatjuk, mi-re használjuk, viszont az előbbi kijelentés ennek ellenére igaz. S eközben lemaradnak a fontos dolgok, sose érjük utol magunkat, mert ezekre nem jut elég idő. Fontos tehát, hogy elfoglaltságunk motivációja ne legyen sem az, hogy gőgösek vagyunk, sem az, hogy önző élvezeteinket tápláljuk. Jézus nem egy lezser életre hívott, hanem, hogy egy „jobban” elfoglalt életet éljünk.

Egy másik lépés, ami segíthet ebben, ha 

(2) feltesszük a megfelelő szűrőt. 
Mindenféle szűrők léteznek: vízszűrők, levegőszűrők, lencseszűrők, vírusszűrők a számítógéphez. Nem kellene lennie egy olyan szűrőnek, amely a tevékenységeinket kiválogatja? Nos, van egy igevers, amely nagyon jó szűrő, és ez éppen az alapigénk, a Mt 6:33, „Keressétek először Isten országát, és annak igazságát, és a többiek (ráadásul) mind megadatnak nektek.” Jézus egy kereső életre hív, és ebből elsőre az az érzésünk, hogy még elfoglaltabbak leszünk. Ezt sugallja az eredeti görög szöveg is. De mit szűr ez a szűrő? Tegyünk fel három kérdést, hogy meglássuk, hogyan lehetünk „jobban” elfoglalva.

(a) Isten igazságával vagyok-e elfoglalva? 

Azt keresem-e, ami helyes? Ha ezt teszem, mindjárt kiszűrődnek a felesleges dolgok, amivel a szabadidőmet agyonütöm, és felszabadul az időm Isten országának a keresésére. A Hegyibeszéd kontextusában, ahol ez az ige elhangzik, az Isten országának keresése kapcsolatos a felebarát és az Isten szeretetével. Egyszerű, nem?! Szeretjük felebarátunkat. Mikor? Csak akkor, ha megérdemli? Nem. Nem így mondja, hanem akkor is, ha megérdemli, és akkor is, ha nem. Miért? Mi mennyire érdemeltük meg, hogy Jézus szeressen? Semennyire. Nézd meg tehát a napodat, tele van-e a felebarát és az Isten iránti odaszánással? Szolgálsz-e feléjük? Ez a szűrő első rétege. Isten országa igazságának – melyet keresnünk kell – része még a megigazulás, megtérés által, hitből és kegyelemből, Jézus Krisztus befogadása által. Nem beszélhetünk szűrőkről, ha baj van a látásunkkal, és a szemünket nem látásra használjuk. Egy denevérnek hiába teszünk fel egy jobb szemüveget. Hiába mondod annak, aki a megigazulást nem élte át a keresztnél, hogy itt vannak a szűrők, elsőként Isten országának igazsága. Neki ez kínai, mert a látásával van baj. Új életre van először szüksége. Nem teheted  tehát fel ezeket a szűrőket egy régi életre. A második szűrő-kérdés, hogy 

(b) életemet vezeti-e a Jó Isten országának a keresése? 

Ugyanis nem lehet könnyedén venni Isten országának az igazságát. A királyomtól jön a felszólítás, aki az egész életemet kell, hogy vezesse. És ez nagyon sokat segít. Ugyanis százféle hangot hallok, amely ilyeneket mond: „Tedd meg ezt!” „Menj el oda!” „Vásárold meg azt!” És ilyenkor az a kérdés, hogy ki vezeti az életemet? Ezek a hangok és ötletek? Vagy pedig a királyom, aki azt mondja, hogy keressem először az Ő országát és annak igazságát?! Amikor feltesszük ezt a kérdést, hogy mit akar a király, ez felszabadít és nagyon egészséges. Hallgathatunk arra, aki a legjobban ismer és szeret bennünket, és jobban tud vezetni minket, mint bárki és bármi. Sokan készek vagyunk elfogadni az Úr királyságát alkalmanként. Jézus azonban azt mondja, hogy „először”. A tanítványnak nincs több prioritása, amelyek közt az egyik Isten és az ő országa. Ez az egyetlen ambíciónk. Az „először” még tesz valamit: ellenőrzi a motivációinkat. Arra késztet, hogy először megkérdezd: miért vásárlom meg azt a dolgot, miért jelentkezem erre vagy arra a tevékenységre, miért megyek el arra a helyre, miért vonzódom ahhoz a személyhez? Először… Ez a dolog tükrözi, hogy Isten uralja az életemet? És ezután jön a harmadik szűrő, mégpedig, hogy 

(c) szenvedélyesen keresem-e? 

Kerestünk már valamit, de úgy nagyon? Úgy hogy az összes fiókot kihúztuk, az összes szekrénybe belenéztünk, sőt még mögé és alá is? És nem tudtál semmi másra gondolni, csak arra, hogy hol lehet az, amit keresel. Nem tudtál más tevékenységbe fogni, nem mondtad, hogy most pihensz egy kicsit, vagy olvasol egy könyvet, aztán majd meglesz. Nem. Semmi másra nem tudtál gondolni, csak arra, hogy „hol van”! Az ebben az igében előforduló „keresés” nem olyan, hogy ha útközben meglátjuk, jó, ha nem, úgy is jó. Itt szenvedélyes keresésről beszél, amely azt mondja, én nem nyugszom, amíg nincs meg, amit keresek. Erre a fajta keresésre hív minket az Úr. Érdemes a szenvedélyes keresés szűrőjét feltenni. És feltenni a kérdést, hogy amikor ennek a szenvedélyes Isten-ország-keresésnek a szűrőjét átengeded az elfoglaltságaidat, mi marad meg? Marad-e valami?
 

Giorgiov Adrián