Dicsőség a kezdeményező Istennek!

Megragadó számomra, hogy milyen nagy hangsúlyt nyer a Bibliában az isteni kezdeményezés témája az emberek üdvözítésével kapcsolatosan. Nem kevésbé igaz ez a karácsony körüli eseményekben sem. Bár manapság a reklámok ilyenkor új karácsonyi díszeket, új karácsonyi filmeket, stb. ajánlanak a vásárlóknak, Isten karácsonyi kezdeményezését senki sem tudja felülmúlni. Hadd sorakoztassak fel néhány példát ezzel kapcsolatosan.

Először is a szűztől való születést Isten kezdeményezte. Emberek közül ilyet senki sem talált volna ki. Jézusnak a Mária szíve alatti fogantatását nem Mária találta ki, hiszen tudjuk, hogy Mária még szűz leány volt, amikor Gábriel angyal eljött hozzá, s ő maga is értetlenül kérdezte, hogy miként is lehetséges az, hiszen ő maga még nincs férjnél? Akkor hogyan történt? A mindenható Isten kezdeményezésére. Az Úr terve volt az, hogy amit hétszáz évvel Jézus születése előtt Ézsaiás által megjövendölt, azt most beteljesítse. 

Másodszor, Gábriel angyal látogatása Máriához szintén Isten kezdeményezése volt, nem Gábrielé. Az angyal nem a saját elhatározásából jött a mennyből a földre, nem ő döntötte el, hogy melyik leányt válassza ki Názáretben, és nem ő találta ki, hogy milyen üzenettel álljon elő a találkozáskor. Őt felülről küldték, attól a nagyhatalomtól, aki még az angyaloknál is nagyobb és náluknál is kezdeményezőbb. 

Harmadszor, az Úr angyalának megjelenése a pásztorok számára, valamint az azt követő angyali seregek dicsérete a betlehemi mező felett, mind Isten kezdeményezésére történt. Angyali vagy emberi számítás szerint talán először Betlehem város vénjeihez (azaz polgármesteri hivatalához) kellett volna menni vagy esetleg egyenesen Jeruzsálem királyához – de nem pásztorokhoz! Melyik pásztornak jutott volna esze ágába, hogy Isten valóságos műsorban jelenítsen meg számukra angyali seregek énekkarát a csillagos ég nyílt képernyőjén? És mindezt ingyen! Miért történt így? Isten kezdeményezésére.

Negyedszer, a betlehemi pásztorok nem maguktól mentek Betlehembe. Melyik „józan” pásztorcsapat kész együttesen otthagyni védtelenül a nyájat éjszakának idején a mezőn, egy újszülött csecsemő megtekintése érdekében? Ki talált volna ki olyat, hogy éjszakának idején fölverje a várost, hogy vajon melyik házban is született kisgyermek az éjszaka, s pontosan hová is lett fektetve? Elképzelem magam előtt, ahogyan Betlehembe érkezve bekopognak az első házhoz, felköltik a családot, és kérdezősködnek, hogy vajon szaporodott-e a család az éjszaka? Aztán bezörgetnek a másihoz, felriasztják a harmadikat, és így tovább, egészen addig, amíg egy istállóban meg nem találják a jászolban fekvő gyermeket. Még az is lehetséges, hogy egy-két háznál talán született is kisgyermek az illető éjszakán, de hát mégsem viszik ki a tiszta szobából a koszos istállóba az anyjukkal együtt? Nem, a pásztorok nem a saját sejtésük alapján merészeltek ilyen útra indulni, hanem az Úr kinyilatkoztatása alapján.

Utoljára, a napkeleti bölcsek útra kelését is az Úr mozgatta. Isten kezdeményezésére tűnt fel a csillag, az ő kezdeményezésére indultak útnak Izráel felé, és az Isten által irányított csillag vezette őket nem csak Betlehemig, hanem egészen oda, ahol a gyermek Jézus volt (Mt 2:9). Ki késztette őket arra, hogy aranyat, tömjént és mirhát hozzanak Jézusnak ajándékba? Kinek kezdeményezésére indultak vissza más úton, és nem Jeruzsálemen keresztül? Isten vezetése volt mindez.

Mit jelent ez számunkra? Azt, hogy a gazdag Jézus szegénnyé válása, az ő alázatos élete és végül a bűnösökért vállalt kereszthalála nem a mi ötletünk volt, hanem az Istené. Mielőtt mi szerettük volna őt, ő már előbb szeretett minket! Mikor még bűnösök voltunk, Krisztus már akkor meghalt értünk. Isten lépett, szólt, és cselekedett először. De bárcsak megértenénk e mai karácsony alkalmával, hogy e pro-aktív Isten tőlünk is választ vár: azt akarja, hogy az ő kezdeményező munkájára Máriához, az angyalokhoz, a pásztorokhoz, és a bölcsekhez hasonlóan feleljünk mi is hittel és engedelmességgel.

Mindezek fényében hadd kívánjak Jézus születésére pozitívan reagáló áldott és békés karácsonyi ünnepeket a Szeretet minden kedves olvasójának!

Borzási Pál, az RMBGySz főtitkára