Bemerítési istentisztelet Szamosardón

Több mint háromszáz lélek gyűlt össze a szamosardói gyülekezetben az első helyi bemerítési istentiszteletre, 2018. augusztus 19-én. Huszonöt szolgálati év után a gyülekezet kinőtte magát, olyannyira, hogy az eddigi helyiség mellé egy gyönyörű imaház épült, ahol most már bemerítőmedence is létezik. Ebben történt az első bemerítés. Aratás is ez, hiszen a múlt vetése érett be és tizenegy fehérruhás adta át az életét Jézus Krisztusnak. A tizenegy fiatalból nyolcan ardóiak, hárman pedig völcsökiek, amint a fotó is tanúsítja. A fotón balról jobbra, lent: Sebestyén László meghívott lp., Tóth Pál Ildikó, Vicsai Rebeka, Módi Miklós ny. lp., Nagy Melinda Krisztina, Szabó Andrea Melinda, Király Tibor ny. lp. A felső sorban balról-jobbra: Tóth Pál Salamon, Tóth Pál Dávid, Tóth Pál Gyula Sámuel, Hőgye Roland Dániel, Vicsai Benjámin, Tóth Pál Ábel, Tóth Pál Gedeon.
Az istentisztelet 10 órakor kezdődött és több mint három órán át tartott. A cél az volt, hogy mindenért Istent dicsőítsük, egyedül neki adva hálát ezért a kegyelemért. Módi Miklós nyugalmazott lelkipásztor kezdte meg az alkalmat, hálát adva az elmúlt évekért a melyben megtapasztalta a gyülekezettel együtt, hogy egyedül Isten volt „hajlékunk nemzedékről nemzedékre.” Imára buzdított Csapó Efraim, a szentkirályi gyülekezet vezetője, illetve Pap Lénárd teológiai hallgató a hadadnádasdi gyülekezetből. Ezt követően a fehérruhások szolgáltak énekkel és bizonyságtétellel, megtérésükről téve tanúságot.
Király Tibor nyugalmazott lelkipásztor szólt az igéből az ApCsel 8:26-39 szerint. Kiemelte annak az embernek a példáját, aki jó helyzetéhez képest mégsem volt teljes. Ez a hiány istenkeresésre indította, de miközben látjuk, hogy keresi Istent, rájövünk, hogy tulajdonképpen Isten az, aki keresi őt. A helyes istenkeresés és megtalálása az ige által lehetséges, mely mindig Jézus Krisztusra kell, hogy mutasson. Jézus Krisztusra nézve nem volt más lehetősége, csak hogy magába tekintsen. Hitre jutásának a megpecsételése egy helyes keresztségben mutatkozott meg, amelyet személyesen kért. Az az ember, aki hiányérzetet szenvedett, és tele volt bizonytalansággal, örömmel ment tovább az útján. Mindez annak a következménye, hogy hiányát nem saját elképzelése szerint akarta betölteni, hanem Istent kereste, és ezt a keresést az Úr nem hagyta válasz nélkül.
Az igehirdetés után megtörtént a fiatalok által régen várt bemerítés, amelyet Módi Miklós lelkipásztor végzett. A bemerítés után Sebestyén László meghívott lelkipásztor szolgált, buzdítva a jelenlevőket az igazság keresésére, amelyet egyedül Jézus Krisztus beszédében találunk. Ezután a kézrátétellel való ima következett a két jelenlevő, felavatott lelkipásztor részvételével, kérve a mennyei Atya áldását hívő életükre. Imádkozzunk értük, hogy bátor szolgái legyenek az Urnak megélvén és bizonyságot téve hitükről a jövőben is! [Sebestyén László]