Bálvány vagy dicsőség?

Bár egyre távolibbnak tűnik, világosan emlékszem még arra az időszakra, amikor tizenévesen hosszasan álmodoztam azon, milyen is volna kijutni az olimpiára. Nagy sportolók inspiráltak, élettörténeteikkel bátorítottak arra, hogy eljöhet az én napom is, amikor egy ország képviseletében bevonulok az ötkarikás stadionba, tízezrek és milliók szeme láttára. Tudtam, hogy azon a szinten győzni számomra lehetetlen, de valahogy kijutni, ott lenni, nekem is lehet talán esélyem. Ez jelenthette volna életem fénypontját, ezért kész voltam mindent beleadni, keményen edzeni és hatalmas áldozatokat meghozni.

Nem volt Istenem, hanem volt egy bálványom – az atlétika, aminek nyolc évet szenteltem az életemből. Visszatekintve elmondhatom, mennyire kegyelmes az Isten. Két-három év leforgása alatt darabokra törte a bálványomat, és ezzel együtt az álmaimat, majd rövid időn belül a kemény szívemet. „Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket” (Hós 6,1). Hosszú ideig nem találtam magyarázatot a gyakori és sokféle sérülésekre, az eredmények hiányára, de megtérésem után többé már nem azt láttam, amit elvesztettem, hanem azt, amit kegyelemből, Krisztusba vetett hit által nyerhettem. Most is elmondom még nagyobb meggyőződéssel, hogy bűneim bocsánata, lelkem szabadsága, szívem öröme többet ér minden olimpiánál, éremnél, gazdagságnál. Többé nem egy elhervadó, mulandó koszorúért harcolok, hanem hervadhatatlan, örökkévaló életért, dicsőségért, amit kapok Krisztus Jézustól, Krisztus Jézus által, Krisztus Jézusért! (Róm 11,36)

A hívő ember és a mozgás

Ha Pál apostol a mai nyugati, fogyasztói társadalomban élt volna, valószínű, hogy nagyobb hangsúlyt fektetett volna az alábbi igeversre: „Mert a test gyakorlásának kevés haszna van; de a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete” (1Tim 4,8a Károli fordítás). Ez tényleg így van, mert hiába egy egészséges test, ha halott a lélek, de mekkora áldás, ha az élő lélekhez társulhat egy egészséges test. Egészségtelen táplálkozásunkat, egészségtelen életmódunkat, falánkságunkat, ennek tulajdonítható elhízott vagy túlsúlyos állapotunkat ne magyarázzuk azzal, hogy az említett ige ezt nem tartja annyira fontosnak, mert más helyeken ugyanaz az ige ezeket a túlkapásokat bűnnek nevezi. A rendszeres testmozgás szükséges a test egészségben tartásához, és nem utolsósorban a hatékony szolgálathoz, munkaterülettől függetlenül.

A hívő ember és a sportvilág

Fiatalokban és idősebbekben egyaránt ott van a kérdés, hogy hogyan viszonyuljunk a sporthoz, ami annyira közel jött hozzánk. Elítéljük, békén hagyjuk, vagy lépést tartunk az eseményekkel? Rengeteg információ, ízelítő áramlik felénk minden médiacsatornán keresztül, és el kell döntenünk, hogy hogyan reagálunk ezekre. Pál apostol ítélkezés helyett inkább kiragadta a pozitívumokat és átvitte azokat a lelki élet területére: „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant” (1Kor 9,25). Sok esetben megszégyenítő az, hogy a sportolók mekkora erőbedobással küzdenek a hervadó koszorúért, mi hívő emberek pedig olyan keveset teszünk az elveszett lelkekért. A sportolók tudnak drasztikusan önmegtartóztatóak lenni, mi pedig egyes kívánságoknak olyan nehezen tudunk ellenállni. Habár sokmindent tanulhatunk tőlük, mégsem szabad mindenben követnünk őket.

Hadd legyen helyes a prioritásunk ebben is. Jézusra kell rendszeresen felnéznünk, mert akit figyelünk és követünk, arra hasonlítunk majd. Ugye, hogy életednek a meghatározó példaképe nem más, mint maga az Úr Jézus? Ha mérlegre teszed a dolgokat, ugye nem Messi vagy Ronaldo az, akire hasonlítani szeretnél? Az nem gond, ha valamennyire informált vagy, de az gond, ha a tévé, számítógép előtt mindig jelen vagy, mintha nélküled semmi sem történhetne. Bűn az, ha nem a Biblia és annak igazságai éltetnek, örvendeztetnek, hoznak „mozgásba” téged.

A hívő ember és az élsport

Hacsak az élsportolókra nézünk, akkor csak az érem egyik oldalát látjuk. Azt az oldalt, amely tele van sikertörténetekkel. Igaz, hogy egyre gyakrabban kiderül, hogy a „siker” mögött rengeteg csalás, agresszivitás, kicsapongás, erkölcstelenség, érdek, manőver rejlik, a legtöbben ezt figyelmen kívül hagyják. Az érem másik oldalán vannak azok, akik próbálkoztak, de valamilyen okból soha nem jutottak fel a csúcsra. Egy pillanatnyi figyelmetlenség, egy sérülés véget vethet több éves, akár évtizedes fáradozásnak. Nagyon nehéz tehát bármilyen sportágban a csúcsra jutni, de még nehezebb csúcseredményeket elérni úgy, hogy az ember lelkében kárt ne valljon. Úgy látszik, hogy ez nagyon kevésnek sikerült, de Istennel semmi sem lehetetlen.

Végül

Megtérésem után hatalmas bátorítást merítettem a következő igeversből: „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág” (1Kor 9,26). Krisztusban nem bizonytalan a cél, ha a hit nemes harcát harcoljuk, akkor nem a levegőbe vágunk. Ha Jézus Krisztusban vagyunk, akkor az éremnek nincs egy másik oldala, hanem bizonyosak lehetünk a teljes győzelmünk felől. Nem csak egy valaki fog győzni és mindenki más veszíteni, hanem aki Krisztusban van, az mind győztes. „Egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért” (Fil 3,14). Akik ezt teszik, azok mind győztesek!

Deák Zsolt, Brassó