RMBGySz*

Az örök élet

A forró nyár után megérkezett az ősz, idén is gazdag termésével, változó kedvével. A kellemes napsütést felváltotta a csepergő eső, és nemsokára dértől fehérlik a mező. A falevelek százféle színben pompáznak, amíg az erősödő fagy a földre nem parancsolja őket. Ilyenkor óhatatlanul megjelennek a földi élet mulandóságát idéző gondolatok. Egyesek szomorú beletörődéssel állapítják meg, hogy az emberi élet is befejeződik, és nincs mit tenni ellene. Mások azt állítják, hogy a rövid földi életet a lehető legjobban ki kell használni, mindent ki kell próbálni, élvezni kell az életet, mert csak egy van belőle. A legtöbb ember, ha rövid ideig is, elgondolkodik az élet értelmén, amikor a mulandóság valóságával szembesül. Ezek a gondolatok az Örökkévaló Istenhez kell vezessenek, aki felfoghatatlan szeretetéből felkínálja az embernek az örök életet [Jn 3:16]. 

Amikor örök életről beszélünk, nem csak arra utalunk, hogy az ember örökké létezik, hiszen ez mindenkire igaz, ugyanis a feltámadásban mindenki részesül, új testet kap, és az ítélet napján örök jutalomban vagy büntetésben lesz része. Az örök élet ennél sokkal gazdagabb jelentéssel bír.

 

Az örök élet Krisztusban van
„Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisz- tust” [Jn 17:3]. Krisztus maga az élet, és ezt  felkínálta az embereknek. Az élet kenyeréről és élő vízről beszélt, amelyek fogyasztása beteljesedett és örök életet hoz. Ezek hallatán az emberek szeme mindig felcsillant és kértek ilyen kenyeret és vizet [Jn 4:15, 6:34]. Ami azonban válaszként érkezett nem volt más, mint Jézus önkijelentése, az evangélium. 
Ma sem történik ez másképp. Jézus Krisztus kijelenti magát az Ige által. Meg lehet tudni felőle, hogy Megváltó, aki szeretettel és kegyelemmel teljes, és uraknak Ura, aki hatalmat gyakorol. Ez az ismeret, amikor hittel van fogadva, átformálja az ember életét. Megbánja, megvallja bűneit, Isten pedig új teremtéssé formálja. Ez szőlővesszőként beépül Krisztusba, az igazi szőlőtőbe, és onnan kapja az életet. Az örök élet tehát Krisztussal összekötött élet, itt a földön és az örökkévalóságban. A Krisztussal való közösség érdekes mó-don valósul meg. Most Krisztus él bennünk, amint Pál apostol mondja: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” [Gal 2:20]. Gyarló és szerény hely ez a mi Urunk számára, de mégis elvégzi munkáját bennünk. Ő irányít, és használ fel az Isten céljainak megvalósítására, a kísértő folyamatos ténykedése ellenére. Az öröklétben változik a helyzet. Jézus biztosít helyet nekünk: „ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” [Jn 14:3]. Ott nem lesz semmi rossz és kísértés, maga Isten töröl le minden könnyet a megváltottak szeméről [Jel 7:17]. Érdemes megismerni Jézust, ha ilyen csodálatos tervet készített az ember számára! Helyes dolog jó szívvel odaszánni neki földi éle-tünk mulandó napjait, tudva, hogy Ő rendelkezésünkre bocsátja mennyei otthonát!  

 

Az örök élet a jelenben kezdődik
„Aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van” [Jn 5:24]. Az örök élet kérdése nem a halál után vagy a feltámadáskor dől el. A hit által újjászületett ember számára ez a jelen valósága és a jövő reménysége egyaránt. A jelen valósága, mert közösséget gyakorol Krisztussal, Isten Szent Lelke benne munkálkodik, mennyei célok vezetik és az odafennvalókkal törődik [Kol 3:2-3]. Ennek a folytatása, hogy Krisztus dicsőséges megjelenésekor az övéi is dicsőségesen jelennek meg [Kol 2:4]. Pál apostol lelki békességgel mondja, hogy: „nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség” [Fil 1:21]. Nem az a nyereség a halálban, hogy az örök élet elkezdődik, hanem az, hogy a Krisztusban élt földi élet után megnyílik az az ajtó, amin átmenve az Úrral való közösség minden akadályoztatás nélkül, tökéletesen fog megnyilvánulni.  

 

Az örök élet bizonyossága
„Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van” [1Jn 5:13]. A jövőtől való félelem és a halálfélelem sok ember életét megkeseríti. A bizonytalanság felemészti az ember életerejét és örömét. Isten bizonyosságot szeretne létrehozni a hívő ember lelkében az üdvösségét, elhívását és örök jutalmát illetően. Ez nem az ember szubjektív tapasztalatain alapszik, az nagyon bizonytalan alap lenne. A bennünk lakozó Szentlélek bizonyságot tesz, hogy Isten gyermekei vagyunk [Róm 8:16], ugyanakkor Isten ígéretei is erős alapot szolgáltatnak ehhez, ami békességet, hálát és szolgálatkészséget eredményez. Az erős meggyőződés azonban soha nem járhat együtt elbizakodottsággal vagy felelőtlenséggel, mert: „aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta” [1Jn 3:3]. Az örök élet ajándékában részesülve: „legyünk hálásak, és így szolgáljunk Istennek tetsző módon, kegyességgel és félelemmel” [Zsid 12:28].

 

Fazakas György, Hadadnádasd

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.