Az én misnám

A generációs elméletek (például: William Strauss és Neil Howe, 1991) szerint egy ember 80 éves életideje alatt 4 generáció jelenik meg és nő fel. 

Az X generáció (mai 45-60 év közöttiek) egy rohamos gazdasági és politikai változásokat átélt nemzedék, ezért átmeneti generációnak is nevezik őket. Általában kemény munka árán küzdötték fel magukat oda, ahol tartanak. Klasszikus értékek mentén tájékozódnak, és kettős elköteleződés súlya és dilemmája nehezedik rájuk: az előző nemzedék tisztelete, a következő nemzedékek demokratikus kezelése egyidőben váratik el tőlük. Életük későbbi szakaszában, társadalmi vagy szakmai nyomás hatására kezdtek el alkalmazkodni a digitális világ kihívásaihoz, emiatt a következő generációkhoz képest mindig csak „digitális bevándorlók”¹ maradnak.

Az Y vagy „ezredfordulós” generáció (mai 25-45 közötti felnőttek) már egy fogyasztói társadalomban volt gyermek. Gyerekkorukban sokkal többet törődtek velük a szüleik, mint bármely korábbi generációval, önállóságra és szabad véleménynyilvánításra nevelték őket. Az egyetemi oktatás lehetősége miatt tanulási idejük hosszabb, ezért családjuktól való anyagi függésük tovább tart. Ambiciózusak, a magabiztosságot és pozitív gondolkodást meghatározónak tartják. Nehezen viselik a megöröklött hagyományokat, mobilisak, új formákat keresnek. Lehetőségek mentén tájékozódnak. Ennek a generációnak a tagjai már a számítógépekkel együtt nőttek fel, ezért „digitális bennszülöttek”-ként is emlegetik őket. 

Az Z generáció (jelenleg 10-25 év közöttiek) egy információktól túlterhelt világba érkezett, beleszületett, otthon van a számítógépek világában. Mivel pici kortól hozzászoktak a nagy mennyiségű, gyors információhoz, képesek egyszerre több mindennel párhuzamosan is foglalkozni (multitasking). Ezért nemcsak a gondolkodásuk, de az agyműködésük is más, mint az X vagy az Y generáció tagjaié. Megváltoztak a tanulási szokásaik: nem ‘megtanulnak’, hanem tájékozódnak. Idejük jelentős részét online töltik, mediatizálódik a kapcsolati viselkedésük, a közösségi oldalakon barátkoznak, a személyes kapcsolatokat a hálózatok váltják fel. Alternatív tájékozódás jellemzi őket, az értékeket relatívnak tekintik. Az identitás és a hitelesség (márkák, ‘brand’-ek) viszont kiemelkedően fontos számukra. 

A 2010 után születetteket Alfa generációnak nevezik. Ők többnyire túlhajszolt ritmusban élő szülők gyermekei, akik nagyon keveset vannak együtt a családjukkal, ezért a szülők óvakodnak attól, hogy szabályokat állítsanak nekik. Ha csak lehet, minden kívánságukat azonnal teljesítik, pedig a szükségletkielégítés késleltetésének megvan a személyiségfejlesztő hatása. Mindenhová szállítják őket, ezért nem csodálkozhatnak rá sok mindenre, nem tudnak belemerülni a részletekbe. Rengeteg időt töltenek képernyő előtt, nem mozognak eleget, főleg nem a szabadban. 

Diákok és egyetemisták között forgolódva, de nyolcéves fiunkat nevelve is naponta szembesülök azzal, hogy mintha sokkal nagyobb lenne a lépcső egy-egy generáció között, mint eddig. Az idősödéssel járó szubjektív benyomás ez, vagy vannak valós alapjai? Hogy találhatom meg velük a szót, és hogyan mondhatom tovább nekik az Igét úgy, hogy el is jusson hozzájuk és értsék? Tudok-e tenni valamit azért, hogy segítsem a tájékozódásukat? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, amikor felfedeztem a Misna kifejezést és utánanéztem, hogy mit is jelenthet a mai generációkra vonatkoztatva. 

A Misna vagy „Szóbeli Tan” a szájhagyomány útján továbbadott tanítást jelenti a héber nyelvben, vagyis az Írott Tannak, azaz a Tórának a magyarázatát. Generációnként kiválasztottak személyeket, akik megtanulták és továbbadták a következő generációknak ezeket a tanításokat. De az Ószövetségben újból és újból olvassuk, hogy a szülőknek maguknak is el kell mesélniük mindazokat a történeteiket Isten tetteiről és csodáiról, amelyeket ők a saját szüleiktől és nagyszüleiktől hallottak. 

– 5Móz 4:9 „Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.”
– 5Móz 6:7 „És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.”
– 1Krón 29:18 „Oh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek, a mi atyáinknak Istene, tartsd meg mindörökké ezt az érzést a te néped szívében, és irányítsd az ő szívöket te feléd!”

„Hol van az Isten, a nagyszüleim, szüleim Istene?” – kérdezik sokszor a minket követő generációk? Vannak különösen fogékony időszakok (pl. 7-12 éves kor), amikor érdeklik őket az elődeik Isten-élményéről és hit-tapasztalatairól szóló történetek.  Amíg személyes hitre jutnak, addig az elődeik hit-történetei fontos kapaszkodók lehetnek.

Vannak-e élő, hiteles történeteink, amikben láthatják a cselekvő Istent? Továbbmondtuk-e Isten nagyságos dolgait, csodáit, amelyeket a családunkkal tett? Feljegyeztük-e Isten ígéreteit a gyermekeinkre nézve, hogy emlékezhessünk rájuk, amikor nehéz életszakaszt élünk meg, amikor feszültségekkel terheltté válik a velük való kapcsolatunk? A személyes vagy családi Misnánk továbbadásáért felelősek vagyunk! Az utánunk jövő generációknak egy reális, élő, erős Istent kell felmutatnunk, mert csak az ‘akcióban’ levő hit tudja megfogni őket.

--------------------------------------------------------------------------
¹ A ’digitális bevándorló’ és ’digitális bennszülött’ kifejezések Mark Prensky amerikai szerzőtől származnak. Lásd: Marc R. Prensky: From Digital Natives to Digital Wisdom: Hopeful Essays for 21st Century Learning. Corwin Press, 2012.

Dr. Berszán Lídia, Kolozsvár

(A szerző szociológus. A cikk korábban megjelent az „Evangéliumi Hirnök”-ben, 2016 áprilisában. Jelen cikk az eredeti   szerkesztett változata.)