Az én Lelkemet adom belétek...

Igehely: Ez 36:20-27

„Az Úr népe ezek és mégis…” Ez a szófordulat – úgy tűnik – egyidős azzal, hogy az Úrnak „népe” van. Az Isten népén kívüli emberek ugyanis árgus szemekkel figyelik, mit is jelent ez az Istenhez tartozás. Aztán újra és újra felhangzik az évezredek távlatában: „De egy hívővel ez nem történhet, így nem beszélhet, így nem viselkedhet…”

A kiválasztottság tudatában élőknek ilyenkor illene pirulni, bűnbánattal megalázkodni, de szinte mindig jön a sértődött visszavágás: „Na nézd csak, pogány létére hogy tudja, milyennek kellene lenni egy hívőnek…” S az öntelt szív egyre makacsabbul rója ugyanazokat a köröket, s ezt képesek vagyunk – ha érdekeink úgy diktálják – akár hamis teológiai érvekkel is alátámasztani…

Izráel népe életében egy ilyen állapot után következett be a fogság. Ám ez az időszak nem vetett véget a korábbi gondolkozásnak. Sőt! Sokan Istenen kérték számon a helyzetüket. Mások hitehagyottakká lettek és beolvadtak a többi népek közé. Voltak, akik próbálták őrizni az Istenbe vetett hitet, de Isten kijelentése helyett – hamis ígéretek alapján – hangzatos szólamokkal áltatták önmagukat és egymást. S ahogy telt-múlt a fogság ideje, egyszerre csak a lekicsinylés és a gúny szavává vált: „Az Úr népe ezek és mégis…”

A helyzet javíthatatlannak, végleg elrontottnak tűnik. S ekkor az Úr úgy dönt, hogy beavatkozik. Nem azért, mert megesett a szíve a száműzetésben élő népén és utólag átértékelte volna a büntetés mértékét. Világosan mondja az Úr: „Nem másért cselekszem, mint az én nevemért! Én magam fogom nevem becsületét helyreállítani, de ehhez titeket foglak felhasználni… Éppen rajtatok fogom megmutatni hatalmamat, olyat cselekszem, amit csak és kizárólag az élő Isten tehet! Amiből valóban megtudják a népek – azaz a pogányok –, hogy én vagyok az Úr! ”

Ezt a hatalmas jelet pedig három szintéren kívánta Isten bemutatni: A történelem színpadán: „Kihozlak benneteket a népek közül, összegyűjtelek az országokból, és beviszlek benneteket a saját földetekre.” A hitélet megtisztításában: „Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket” És egy korábban soha nem ismert állapot, az újjászületés, az újjá teremtés csodájában: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek…az én lelkemet adom belétek…” Ennek az utóbbi ígéretnek azonban Izráel már nem kizárólagos birtokosa, hiszen az Úr Jézus Krisztus váltsága alapján mi is részesévé lehetünk az új életnek! Új szívet kaphatunk és Isten áldott Lelke jelen lehet az életünkben, ha hiszünk Jézusban mint Megváltónkban.  

Kulcsár Tibor, Budapest (Áhítat – 2015)