2016-ban is temettünk Belényesben

Gyulai szül. Vura Teréz nőtestvérünket, akit Köröstárkányban mindenki Vuróka néninek szólított, az év első napján – 2016. január 1-én – szólította haza az ÚR, a nagyszalontai Sálem Öregotthonból. Már gyermekkorában megérintette és életét végig kísérte Isten szeretete, de csak özvegységében kötelezte el magát nyilvánosan a követésére. Nem maradt el a gyülekezeti alkalmakról késő vénségében sem, hanem szolgálataival – verssel, énekkel – gazdagította azokat. 85 évet élt köztünk és fennmaradt egy kedves mondása: „Isten áld, csak mi is áldjuk Őt”!

Gyulai szül. Jakab Juliánna testvérnőt, a belényesiek Juliska nénijét, január 29-én érte a hazahívó szó. Az állandóan mosolygó, alázatos, egyszerűségében nagyszerű özvegyasszony mindig kész volt az imára, szolgálatra. 79 földi év után egy súlyos betegség lett behívója a mennybe. 11 napra rá követte őt kedves testvérbátyja…

Jakab Gyula testvér, a körzet Gyuszi bácsija február 9-én távozott közülünk. Bár születése óta szó szerint gyenge lábakon állt, biciklijével mégis eljutott mindenhová, ahol atyafiak találkoztak, és aktívan bekapcsolódott az eseményekbe. Menet közben pedig megragadta a lehetőségeket a bizonyságtételre. Születésétől Várasfenesen, 1995-től pedig Kisnyégerfalván élt és szolgálta az Urat. 80 évesen kezdett el gyengélkedni és 83 évesen költözött át az örök hazába. Egy hét múlva jött a következő átültetés…

Németi szül. Mikló Erzsébet nagyon nehéz, rögös életutat járt be itt a földi 84 év alatt. Erzsi néni Köröstárkányban született, majd fiatalon elárvulva Belényesben cselédeskedett. Férjhez menetele után Belényesújlakra, majd Belényessonkolyosra költözött. Férje után két fiát, majd kedves húgát is elveszítette, tragikus körülmények között. De Megváltójától, akit idős korban fogadott el, mindez nem szakíthatta el. Február 16-án költözött haza az a testvérnőnk, akinek szerény otthona az újlaki bibliaórák helyszíne volt az utóbbi időben.

Petrikó szül. Gábori Juliánna nőtestvérünk is betöltötte volna idén a 84 évet Várasfenesen, de az Úr úgy döntött: elég. Juli néni fiatalasszonyként tért meg és öt gyermeket nevelt fel, köztük a fenesi gyülekezet jelenlegi elöljáróját. Derűsen és serényen végezte teendőit özvegységében is. Korát meghazudtolva sürgött-forgott. Utóbbi rosszulléte is munka közben érte, és 7 hétre rá – május 19-én – az Úr magához szólította. Fájó szívvel, mégis reménységgel telten búcsúztunk el tőlük, Isten Igéjéből merítve új erőt jövevénységünk hátralévő idejére. Ennél nehezebb volt az, amikor nem haláleset vagy missziós kiküldés, hanem egyéb okok miatt kellett elköszönnünk némelyektől…

[Mike József]