RMBGySz*

1568, „A hit Isten ajándéka”

– 450 évvel ezelőtt hirdették ki Tordán „a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot”

„Ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, mert a hit Istennek ajándéka.” 2018. január 13-án különleges hálaadóünnepre gyűltünk össze Tordán, jeles vendégek, önkormányzati és egyházi képviselők, politikusok, az anyaországból Kövér László, az Országgyűlés elnöke, Balogh Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, a bukaresti kormányi képviseletében Victor Opaschi, vallásügyi államtitkár, a történelmi egyházak püspökei és még sokan mások. 

Hálát adni gyűltünk össze, hogy 450 évvel ezelőtt – 1568. január 6-13 közötti ülésén – az Erdélyi Országgyűlés, a világon elsőként foglalta törvénybe „a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot”. E törvény biztosította az ismert felekezetek békés együttélését, ugyanakkor Erdélyt a vallásszabadság és a felekezeti türelem földjévé tette, menedéket nyújtva a más országokból elüldözötteknek is. 

Nekünk, baptistáknak is különös jelentőséggel bír ez a döntés, mivel ez a törvény biztosított lehetőséget arra, hogy elődeink és szellemi rokonaink, az anabaptisták Erdélybe  meneküljenek az üldözések elől és itt telepedjenek le. 

Már 1552-ben a radnai bányászok között említenek a források újrakeresztelőket, akik valószínűleg Morvaországból kerültek ide. Az anabaptizmus egyes tanításai még ennél is korábban megjelenhettek Erdélyben, erre utal az a tény, hogy Heltai Gáspár 1533-ban, majd 1570- ben megjelent könyvében meglehetősen nagy teret szentel a tanok cáfolatának.    (Az alvinci anabaptista közösség, Rencsényi Áron, Budapest, 2005, Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi kar, 53. old.) 

Erdélyben Bethlen Gábor fejedelem telepítette le 1621-ben az anabaptistákat, akiket habánoknak vagy hutteritáknak is neveztek. Európa számos országából kiváló építészeket, művészeket, mesterembereket hívott, kiváltságokkal látta el őket, közéjük tartoztak az Alvincen letelepített anabaptista kézművesek is. A behozataluk beváltotta a hozzá fűzött reményeket, erre mutat rá Szalárdi János történetírói munkájában, amikor arról ír, hogy „mind telepedésektül fogva minémű nagy alkalmatosságára, hasznára voltak mind fejedelmeknek, s mind az országnak, az mindennapi próba mutatja.” (Rencsényi Áron) 

A katolikus templomban elhangzott beszédek után a templomkertben a vallásszabadság emlékművének a felavatására került sor, amelyet az 1Móz 28: 12 versében található Jákób álma inspirált: „És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le”. 

A Magyar Unitárius Egyház kezdeményezésére a történelmi egyházak püspökei azzal a kéréssel fordultak a magyar Országgyűléshez, Románia parlamentjéhez és az Európai Parlamenthez, hogy nyilvánítsák január 13-át a vallásszabadság napjává. „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3:17)!

Raina Ottó 

Dr. Borzási Pál és Raina Ottó a vallásszabadság emlékműve előtt

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.