Igehely: Péld 4:13–23; Igehely: Péld 4:18 „Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig.”
A rész elején a bölcsesség, az okos tudomány elfogadására biztatja fiait a bölcs, és kéri őket a szülői tanítás megfogadására. A kijelölt szakaszban több parancs és tiltás is elhangzik. Készek vagyunk-e engedelmeskedni Isten parancsának? Ma a lázadó világban nem szokás a tanács elfogadása.
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket.
Igehely: ApCsel 20:1–6, 27:1–3; Igehely: ApCsel 20:4 „Elkísérte őt a béreai Szópatér, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tükhikosz és Trofimosz.”
A thesszalonikai gyülekezetben voltak olyanok is, akik nemcsak lelki testvéreivé váltak az apostolnak, hanem munkatársaivá is. Elkísérték Pált, és együtt küzdöttek vele az evangélium diadaláért.
Igehely: 2Thessz 3:1–12; Kulcsige: 2Thessz 3:4 „Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni.”
Pál bízott a gyülekezetben, hogy amit kér tőlük, azt meg is fogják tenni. Pálnak való engedelmességükkel az Istennek való engedelmességüket bizonyították. Engedelmességük abban állt, hogy elhatárolódtak a gyülekezetben megjelenő tévtanítástól, és azoktól, akik tétlenül éltek.
Igehely: 2Thessz 2:13–17; Igehely: 2Thessz 2:14 „Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében.”
Csodálatos dolog történt a gyülekezet tagjaival! Megszabadultak hiábavaló, bűnös életükből, mert elfogadták az igazságot, Krisztust. De voltak Thesszalonikában olyanok is, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek.
Igehely: 2Thessz 1:1–12; Igehely: 2Thessz 1:10 „Amikor eljön az a nap, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket.”
Olyan időszakban üzen az Úr Pál apostolon keresztül, amikor gyötörték a hívőket, sok üldöztetésben és szenvedésben volt részük. Ezek a testvérek azért tudtak kitartani, mert a megjutalmazásuk napjára tekintettek.
Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”
Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.