d.e. Értelmes törekvések – Péld 15:1-33; Kulcsige: Péld 15:14
Az értelmes szív tudásra törekszik, az ostobák szája pedig bolondságon rágódik. (Péld 15:14)
„Az értelmes szív tudásra törekszik.” – olvassuk a 14. versben. Ma a társadalomban sokat beszélnek a tudásról, és nagyra becsülik azt, mert a „tudás hatalom”, és a felvilágosultabbak „tudásalapú társadalmat” akarnak építeni.
Az értelmes ember tudja, hogy szüksége van tényszerű tudásra, hogy megismerje a világot, az emberi társadalom múltját, a dolgok és az ember működését, stb.
Igénk azonban nem olyan tudásról beszél, ami az iskolai tantárgyak tartalmára vonatkozik. Értelmes az az ember, aki törekszik Isten megismerésére és az istenfélelemre, mert „a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Péld 9:10). Pál apostol beszélt arról, hogy szeretné megismerni Jézus Krisztust és feltámadásának erejét, hogy élete teljesen megújuljon és hasonlóvá legyen Hozzá. A hívő ember arra is törekszik, hogy megismerje az igét, ami által isteni kijelentés ismeretére jut. Pál apostol meg volt győződve arról is, hogy a hívők megerősödnek a kegyelemben, ha megismerik „hogy milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön”. (Ef 1:18-21)
Milyen mértékben törekszel arra, hogy az Isten teremtett világát megismerd?
Mennyire törekszel arra, hogy Istent, kegyelmét, szeretetét, igéjét megismerd? (KJ)
d.u. Az Úrnak adott ajándék áldása – 2Krón 31:3-10
Igeszakaszunk beszámol arról, hogy Jeruzsálem és a környező falvak, városok lakói is megtapasztalták, hogy mit jelent az Úr iránt fellelkesedni tizedet odaadni, a termés legjavát behozni. Ezt tették nagy elhatározással és örömmel, úgyannyira hogy ez még a királyra és udvari embereire is nagy hatást gyakorolt. Ezt megelőzte a templom megtisztítása, az istentisztelet helyreállítása. Az ebből fakadó öröm váltotta ki azt, hogy az Úr házába vigyék el azt, ami neki szenteltetett. Az igeszakaszunk azzal fejeződik be, hogy maga az Úr is megkedvelte, amikor látta, hogy mennyire tisztelik őt, „megáldotta az Ő népét”.
Kedves testvérem, ugye te is tudod, milyen érzés, amikor az Úr iránti tisztelet jegyében szolgálsz az Ő háza felé? Neked sem teher és kín az, hogy a tizedet odaadd? Ha nem, akkor már annak az áldását is élvezed, és azt is tudod, milyen. Hallottam egyszer egy találós kérdést: Tegyük fel, van száz lejed, abból az Úrnak adsz tíz lejt, mennyi marad meg neked? Matematikai számítás szerint kilencven, de az Úr számítása szerint tíz: ennyit helyeztél el a mennyei bankban. Kívánom, hogy tudd te is szívből énekelni: „Mindenem az Úrnak adom, minden az Övé”. (NIs)
