d.e. Jézus démonűző szava – Mk 5:1-20; Kulcsige: Mk 5:8
Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből! (Mk 5:8)
A démonok bukott angyalok, akik Luciferrel szövetkezve Isten ellenségeivé lettek, akikre az ítélet visszavonhatatlan végrehajtása vár. A Biblia úgy beszél róluk, mint akik nemcsak a természet erőit, hanem az embereket is igyekeznek hatalmukba keríteni.
Vajon, hogyan jutott ez a gadarai ebbe az állapotba? A szándékosan bűnben élő, megtérni nem akaró ember előbb utóbb hasonló állapotba juthat. Halottak társasága, megfékezhetetlen indulatok, félelmetes önkárosítás, ami józan akaratától is megfosztja. Megváltónk képes a legerősebb megkötözöttségből is kiszabadítani. Szavára a pokol hadai is kénytelenek meghajolni és neki engedelmeskedni. Mindamellett, hogy ezt az embert egy légió uralta, nem akadályozhatták meg abban, hogy Jézushoz jöjjön és leboruljon előtte. Akit a Fiú megszabadít, az valóban szabad lesz az új életben járásra, a róla való bizonyságtételre és a neki való engedelmességre.
Milyen emberek társaságában érzed jól magad?
Engedelmeskedsz Jézusnak akkor is, amikor parancsa különbözik a te elképzelésedtől? (KZ)
d.u. Építsünk maradandót! – 1Kor 3:6-15
Istentől nyert tehetségünkkel mindannyian az Úr munkájában, a gyülekezet építésén kell fáradoznunk. Vigyázzunk, hogy ne romboló, hanem építő munkát végezzünk! Legyünk bölcs építők. Ne önfejűen, hanem az Istentől kézbesített építési terv alapján dolgozzunk. Krisztusra, az örök fundamentumra alapozzunk. Kegyelme, ereje, szeretete hassa át minden munkánkat.
Ne a sikervadászás, hangulatkeltés, embereknek való tetszés vezessen. Az Ő dicsőségére tegyük, amit teszünk. Szemünk a megjutalmazásra tekintsen. Egykor Isten tűzpróba alá helyezi munkánkat, s akkor minden salak és értéktelen elem elvész. De megmarad, és örök jutalmat nyer, amit Isten igéje szerint, a Szentlélek vezetésével tettünk. Értékeljük munkatársainkat! Folytassuk elődeink munkáját! Krisztus nem ósdi, de nem is modern. Kontinuitás és egység jellemzi a Szentlélek munkáját. Szeressünk mindenkit, akik a Fundamentumon állnak, még akkor is, ha munkájukban némi kifogásolni való is akad.
„Az újraépítés ránk bízatott / a nagy puszta lélek-romokon. / Ássunk le mélyen, az alap megvan / s ne építsünk soha homokon.” (Tamáska Gyula: Építéskor) (BS)
