d.e. Engem azonban betölt az Úr lelke – Mik 3:1-12
Engem azonban betölt az Úr lelke erővel, igazsággal és hatalommal, hogy megmondjam Jákóbnak, mi a bűne, és Izráelnek, hogy mi a vétke. (Mik 3:8)
Mikeás úgy mutatja be a nép vezetőit, prófétái, akik a nép sorsáért feleltek, mint akik elferdítették a törvényt a saját hasznukra, megnyomorították a népet, nem jelentették meg igazán az Isten beszédét, hanem haszonszerzésre törekedtek.
A nép sem akart rosszat hallani, csak ami kedves volt füleiknek. Milyen hatalmas a különbség Mikeás és amazok között. Ő bizonyságot tesz, hogy betöltötte az Úr Lelke, ezért igazsággal és hatalommal szól, és megjelenti a nép bűnét, mert a bűn felismerése nélkül a megtérés is lehetetlen.
Ma is vannak emberek, akik nem szeretik, ha a bűnből való megtérésről beszélnek nekik, szeretnek csak szép, megnyugtató szavakat hallani. Mi hogyan fogadjuk, mikor valaki rámutat bűneinkre?
Van bátorságunk ebben a világban Krisztust képviselni, megmaradni az isteni igazság, a szent Isten erkölcsi mércéje mellett, bűnnek nevezni a bűnt, és elítélni azt, vagy megalkuszunk a világgal? Milyen indulatok támadnak benned, ha rámutatnak bűneidre? Van-e bátorságod minden körülmények között kiállni Isten igazsága mellett? (Incze Zoltán)
d.u. Jefte meggondolatlan fogadalma – Bír 11:29-40
Jefte az Úrtól kapott elhívást, és az Úr lelke volt rajta. Ő indította harcba, hogy a nép felszabaduljon az elnyomás alól. A harc előtt fogadást is tett az Úrnak: „... bármi jön ki elém házam ajtaján, amikor békességgel visszatérek az ammóniaktól, az Úré lesz az, feláldozom égőáldozatul” (Bír 11:30-31). Jeftének azonban nem kellett volna fogadás tennie, hisz maga az Úr vezette harcba! Talán azt gondolta, hogy ettől sikeresebb lesz, vagy bebiztosítja a győzelmet, de ez meggondolatlan és elhamarkodott ígéret volt, hisz amint az a történetből később kiderül, a leánya jött elébe.
Sokszor, ha kérünk valamit az Úrtól, vagy próba és nehézségelőtt állunk, elkezdünk ígéreteket tenni az Úrnak. Elhamarkodottan, meggondolatlanul, mert azt gondoljuk, hogy Ő így biztosan meghallgat. Pedig nem így van. Először is, Istent nem lehet befolyásolni. Aztán, Jézus egészen másra tanít bennünket, mit kell tennünk ahhoz, hogy bátran kérhessünk az Atyától. Ha szeretjük őt, és az Ő akarata szerint kérünk valamit, ő meghallgat, nem kell tenni érte semmit cserébe, mert Ő ezt az ő Atyai szeretetéből, kegyelméből adja meg. (Incze Zoltán)
