d.e. Jaj azoknak, akik álnokságot terveznek – Mik 2:1-13
Jaj azoknak, akik álnokságot és gaztetteket terveznek fekhelyükön, és kora reggel végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk! (Mik 2:1)
Mikeás olyan emberekről beszél itt, akik elkötelezték magukat a gonoszságra, gondosan megtervezték rossz terveiket, hogy másoknak ártsanak, és alig várják, hogy kivitelezhessék gonosz szándékaikat.
Ha a zsoltárokat olvassuk, azt láthatjuk, hogy istenfélő férfiak fekvőhelyeiken isteni igazságokról elmélkedtek. A Zsolt 4:5-ben például ezt olvassuk: „Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és csillapodjatok le!”, a Zsolt 1-ben pedig: „Boldog ember az, aki ... az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal”. Isten gyermekei, még ágyukban is Istenről és az ő útjairól gondolkodnak. Ha éjszaka felébrednek, és nem tudnak aludni, akkor Isten dolgairól gondolkodnak (Zsolt 63:6).
Fontos ezen a téren is önvizsgálatot tartani, az Úr elé állni, vajon gondolataink, terveink, nem gonoszak-e, nem indulatainkból származnak-e, nem okoznak-e kárt vagy fájdalmat embertársainknak, családunknak, gyülekezetünknek?
Milyen indulatok, vagy célok határozzák meg terveidet? Kész vagy lemondani olyan tervedről, melyek nem az Úr szerint való? (Incze Zoltán)
d.u. A meggondolatlan eskü jóvátétele – 3Móz 5:1-7
Ahogy láttuk, a fogadás ígéret, amit be kell tartanunk, ezért az ige felhívja a figyelmünket arra, hogy „jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted. Ne engedd, hogy beszéded vétekbe ejtsen téged ...” (Préd 5:4-5) Mert a be nem váltott ígéret, bizony, bűn. A törvény erre is kitért, és ha az ember meggondolatlan ígéretet, fogadalmat tett, meg kellet bánja, és áldozatot kellett bemutasson érte. Mi már nem kell áldozatot bemutassunk, mert azt egyszer s mindenkorra megtette az Úr Jézus Krisztus. Ugyanakkor az ige felhívja figyelmünket, hogy bűneinket meg kell valljuk.
Fontos, hogy késedelmesek legyünk a szólásra, s csak olyankor tegyünk ígéretet, ha biztosak vagyunk, hogy be is tudjuk tartani, akár embernek, akár Istennek teszünk ígéretet. Ha ez mégsem sikerül, és ígéretet tettünk, de nem tudunk betartani, akkor valljuk meg, hogy vétkeztünk, és kérjünk bocsánatot, először is attól aki felé az ígéretet tettük, aztán pedig az Úrtól, és amennyiben rajtunk áll próbáljuk ígéretünket, mégis ha késve is, de megcselekedni, betölteni. (Incze Zoltán)
