d.e. Kerülni kell az üres bölcselkedést – Kol 2:8-15
Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz igazodik. (Kol 2:8)
Amennyiben engedjük, hogy Isten bölcsessége legyen a mi bölcsességünk, ennek a döntésnek a következményét mások is észlelni fogják. Amikor Isten gyermeke komolyabban szeretné venni a lelki dolgokat, mindig lesznek olyanok, akik ennek a megakadályozására kapnak „elhívást”.
A 8. vers a „rabul ejt” kifejezést használja. Van két tényezőt, melyet felhasználva rabul ejthet bennünket a gonosz, ha nem vigyázunk: Üres megtévesztések (8.v.). Az eredeti szöveg a „bölcselkedés” szót „filozófiának” nevezi. Az üres megtévesztés érthető üres, élettelen filozofálgatásra is. Isten óvjon meg bennünket, hogy beszédünk, gyülekezeti életünk csak üres és élettelen, erő nélküli igemagyarázás legyen. Hagyományok (8.v.).
Az Ige azt írja, hogy az üres megtévesztés az emberek hagyományához alkalmazkodik. A hagyomány nagy úr lehet, ha nem vigyázunk. Úgy, ahogy az üres, élettelen szavak, ez is válhat üressé és élettelenné az idővel. Az ünnepekről való megemlékezés válhat hagyománnyá, viszont az Istennel való kapcsolatunk soha ne váljon megszokássá! Igazodjunk Krisztushoz, kerülve az üres bölcselkedést! (Szűcs Dániel)
d.u. Légy gazdag a jó tettekben! – ApCsel 9:32-43
Tábita pedig „sok jót tett és bőven osztott alamizsnát” (36. v.). Azt olvastuk, hogy miután Tábita meghalt, „az özvegyasszonyok mind elébe álltak, sírtak és mutogatták azokat az ingeket, és ruhákat, amelyeket Dorkász (Tábita) készített, amíg velük volt” (39. v.).
Tábita azzal foglalkozott, amihez értett. Ingeket és ruhákat készített a rászorulók számára. Hatalmas tanulság rejlik ebben a szakaszban. Melyek azok az ajándékok, amelyekkel Isten felruházott bennünket? Nincs ajándék nélküli ember! Istennek nincsenek félresikerült gyermekei, csak olyanok, akik nem használják, amit kaptak, ezért sínylődnek, tudatlanul.
A mai Ige által Isten arra buzdít bennünket, hogy legyünk gazdagok a jó tettekben! Szánjunk rá néhány percet és írjuk össze adottságainkat, tálentumainkat. Gondolkodjunk el azon, hogy miben tudnánk felhasználni és kamatoztatni mindezt. Kérjünk Istentől nyitott ajtókat a szolgálatra. Ő képes úgy egyengetni útjainkat, hogy azt tegyük, amire elhívott, mindazt felhasználva, amit adott és mégsem belefáradva.
Legyünk gazdagok a jó tettekben ott, ahol éppen vagyunk, és ne feledjük: mindennek meglesz a jutalma! (Szűcs Dániel)
