d.e. Ezékiás a betegágyon – Ézs 38:1-8
Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az Úr, ősatyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. (Ézs 38:5)
Súlyos betegség emésztette Ezékiás, amikor Ézsaiás próféta eljön hozzá az Istentől kapott kijelentéssel: „Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradhatsz életben!” Emberileg megoldhatatlannak látszik a király helyzete: az asszír birodalom királya fenyegetőzik, romlik az egészségi állapota, ráadásul megkapja az isteni végzést is.
Hajtunk, nincs megállás, nincs lassítás, és egyszer mégiscsak megállít egy súlyos betegség, amely felszólít: rendezd el a házad, amit még nem végeztél el, a viszonyaidat, az elhanyagolt kapcsolataidat, legyenek azok jók, vagy rosszak. Ott sínylődöm a tehetetlenség ágyán, és számolom életem napóráján az árnyék haladását. Tudom, hogy vár a vég. „Ekkor Ezékiás arcát a fal felé fordítva imádkozott az Úrhoz... és Ezékiás keservesen sírt.” (Ézs 38:2-3b). Amikor megtudom, hogy emberileg nincs megoldás, imádkozom az Úrhoz, és keservesen sírok. Szólhat Isten Igéje hozzám is úgy, mint annak idején Ezékiás királyhoz: „Meghallgattam imádságodat” (Ézs 38:5b).
Vannak modern csodák is, nemcsak ó- vagy újszövetségi csodák, és hinni kell a csodákban, mert a földet áttekintő szemek ma is vigyáznak az Ő népére. (MJ)
d.u. Rajtad mutatom meg dicsőségemet – Ézs 49:1-7
Izráel népének sorsa mindig Isten tervétől függött. Minden, amit a próféta megmondott, beteljesedett. Látták szemeikkel, hogy mi történt Júdával és Jeruzsálemmel, mégis hűtlen és képmutató maradt Izráel. „Az Úr nevére esküsztök, és Izráel Istenét emlegetitek, de nem híven és nem igazán!” (Ézs 48:1b).
Isten mégis hű marad ígéretéhez, és meghozza a szabadulás idejét, a hazatérés örömét, és nemcsak Izráel népének adja tudtul, hanem az összes környező nemzet láthatja Isten nagy dolgait (Ézs 49:6b). Évszázadokkal később Jézus Krisztus teljesítette be az üdvösséget hozó próféciát. Amikor a kezébe adták a tekercset a názáreti zsinagógában, Jézus tudatában volt küldetésének, lelkeket mentő, világot megváltó céljának.
„Az Úr Lelke van én rajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek… és hirdessem az Úr kedves esztendejét. … Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára” (Lk 4:18–20). Igen, évezredek múltával is, üdvösséget, szabadulást hirdető prófécia maradt Ézsaiás „evangéliuma”, és valóra vált az ígéret, hogy az Ő kiválasztott népén, illetve mindazokon, akik elfogadták Jézus Krisztust mint személyes megváltót, mutatja meg dicsőségét. (MJ)
