d.e. Isten mindent és mindenkit lát – Péld 15:1-9
„Mindenen rajta tartja szemét az Úr, a gonoszakat és a jókat egyaránt figyeli.” (Péld 15:3)
A következő héten Istennek egy olyan tulajdonságával foglakozunk, ami önmagában is egyedivé teszi Őt. Ezzel a tulajdonsággal nem rendelkezik semmi, ami élettelen. A mi Istenünk élő: Ő lát, néz, figyel, szemmel tart. „Szemmel tartod járásomat,...gondod van minden utamra” (Zsolt 139:3)
Mi, emberek, az intimitásra való jogunkra utalva, igényt tartunk arra, hogy legyenek titkaink, és néha szégyenkeznünk kell, hogyha terítékre kerül egy is ezekből. Ma felvetődik a kérdés, hogy az, aki mindent látó, mit lát nálam? Gondoltál már arra, hogy látja szándékodat, titkos vágyaidat, emésztő gondjaidat, látja értékeidet, hátsó indítékaidat? Fárasztó lehet a kegyesség álarcát hordozni, mögé erőltetni a valós énemet! Mennyi felesleges energiapazarlás! Nem más, mint a magam „sikeres” félrevezetése. Mi, emberek, abban a téves hitben élünk, hogy a falak elzárnak, a sötétség eltitkolja, a csiszolt stílusom (műveltségem) megvakítja Őt, aki mindent lát.
Ma félned kell neked, ki álnokul lesed a felebarátod javait, hírnevét, ki erkölcstelen vágyaidtól hajtva keresed a megbújás lehetőségeit, vagy a hazugság adta hamis biztonságérzetet; neked, ki a vallás álarca alatt megbújva titkolni próbálod büszkeségedet, túl magabiztos jellemedet, kapzsiságodat vagy engedetlenségedet. Felfoghatatlan, de Isten ezekről mind tud, semmi nincs rejtve előtte, s majd mindent ítéletre előhoz.
„Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni”(Zsolt 139:6).
Kegyelmi nap a mai, van lehetőség a helyreállásra. Emlékezz az Úr Jézus tekintetére! Lehet, ma téged is eltalál tekintete. Nézz rá bátran! „Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre, Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavaira...” (Lk 22:61). (TI)
Imaáhítat: Könyörögjünk az igehirdetések eredményességéért! – Ézs 55:10-11
Bibliaóra: Elhívatásunk, hogy várjuk a mi Urunk visszajövetelét – 2Pt 3:1-18
Aranymondás: 2Pt 3:14
d.u. Sámuel elhívása a prófétai szolgálatra – 1Sám 3:1-21
Olyan időket ismerhetünk meg a fenti igében, amikor Isten újra próbál szólni az emberekhez. Mindenki alszik: alszik a pap is, alszik a gyermek is. Éli már idős ember, alig lát, de a feladata az volt a templomban, hogy Isten mécsesét karbantartsa, meggyújtsa, ha kialszik. Vele ott van egy fiatal gyermek is, aki „még nem ismerte meg az Urat, mert az Úr még nem jelentette ki igéjét neki”(7. v.). Az első hívása Sámuel számára a megtérés hívása.
Melyik az a kor, amikor felelősségtudatról beszélhetünk? Mózes IV. könyve szerint 20 évesen harcba mehetett az ifjú, 25 évesen szolgálhatott, mint lévita, 30 évesen, mint pap. A lényeg nem a korra tehető, hanem inkább a válaszadásra. Isten hív a megtérésre, tudni kell válaszolni, mert nem hív a végletekig. Lk 23: 39-43 szerint megmentett egy latort, azért hogy senki ne maradjon reménytelen, de csak egyet a kettő közül, hogy senki el ne bizakodjon.
„Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is…” (Jób 33:14, Károli)
„Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik.”(Péld 29:1)
Beszélünk a megtérésre hívó szóról, illetve a szolgálatra való elhívásról. A szolgálat lényege a hűség Isten iránt és a szolgája iránt: „elmondott Élinek Sámuel mindent, semmit nem titkolt el előtte.” (18v). „Az Úr vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéjéből”.
Ma Isten szól hozzád igéje által, abban nyilatkoztatja ki magát. Egyesek meghallják a hívást, és engedelmeskednek neki; mások felé szól az ítélet, mégsem látható a megtérésnek legkisebb szándéka sem. Isten hűséges – elsősorban az elhívottakhoz –, de ugyanakkor az ítélet végrehajtásában is. Igyekezzünk megtalálni Őt, és engedelmeskedni a szolgálatra való hívásnak! (TI)
