d.e. Sámuel búcsúszavai – 1Sám 12:1-5; 16-25
Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az Úr ellen, és ne imádkozzam többé értetek. Sőt inkább tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra. (1Sám 12:23)
„Én pedig megöregedtem és megőszültem, hiszen a fiaim is itt vannak már köztetek (2. v.).” Sámuel szavait előbb utóbb mind elmondhatjuk. De vajon a többit is? „Hallgattam rátok. Előttetek jártam” – vagyis jól ismertek engem. Kitől vettem el valamit jogtalanul? (Ökör-szamár helyett mit kellene itt megnevezni?) „Kit nyomtam el és károsítottam meg? Tanú az Úr veletek együtt, hogy nem találtatok semmit a kezemben.”
Sámuel a legnagyobbak közül való, már csak azért is, mert így tudta befejezni különleges, nehéz, kritikus időben végzett szolgálatát (áttérés a királyságra). Vajon mi hogyan fejezzük be az ennél sokkal kisebb – ám nekünk mégis éppen elég nehéz szolgáló életünket?
A tisztét letenni készülő prófétától azt kéri a nép, hogy továbbra is imádkozzon érte, amit Sámuel meg is ígér. Sőt azt is, hogy tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra (23. v.). De hát királyuk lesz, Saul, meg Dávid... A prófétát azonban semmiféle király nem helyettesíti.
Kinek a szavához igazodsz – a mai királykodókhoz, trend teremtőkhöz, vagy Isten régi, megbízható igéjéhez? (HG)
d.u. Isten és a bálványok – Jer 10:1-16
A legtöbb próféta foglalkozik a bálványok okozta problémával. A tízparancsolatban oly világosan megfogalmazott tiltás a környező népek isteneinek, vagyis bálványainak elfogadásától, tiszteletétől folyamatosan megszólal igehirdetéseikben. A legkíméletlenebb, legszókimondóbb Ézsaiás és Jeremiás. Nekem nemcsak a szigorúságuk tetszik, hanem az a stílus is, ahogyan beszélnek a bálványokról.
Az iróniának olyan fokán, hogy az ember nem tudja nem észrevenni, hogy szánalmas és nevetséges az, aki hisz nekik vagy bennük. Olyanok, mint madárijesztő az uborkaföldön: nem beszélnek, hordozni kell őket, mert menni sem tudnak... ostobák és bolondok... fából vannak (5. és 8. v.).
Ne rettegjetek és ne féljetek tőlük, nincs bennük lélek, hitvány és nevetséges dolgok ezek! Én ezek alapján azt is hozzátenném, hogy nevessetek a bálványokon, de nagyon, és sírjatok azokért, akik hisznek bennük.
Sajnos ma is tömegek szolgálnak kőnek, fának, embernek (pl. Mohamed), pénznek, sikernek. Nevessünk és sírjunk, és főleg legyünk erősek abban, hogy „az ÚR az igaz Isten, élő Isten, örökkévaló Király!” Ő az én királyom is. Az élő, töviskoronás Király. (HG)
