d.e. Józsué testamentuma – Józs 23
Én most elmegyek azon az úton, amelyen minden ember elmegy. Ismerjétek el teljes szívetekből és teljes lelketekből, hogy egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket megígért nektek Istenetek, az Úr! Mind beteljesedett rajtatok, nem veszett el abból egy szó sem. (Józs 23:14)
Az egyik legszebb testamentum (végrendelet) Bibliánkban Józsuéjé. Könyve utolsó két részében a megöregedett Józsué intelmeit és rendelkezéseit olvashatjuk. Milyen szépen fogalmaz a szentíró az első versben: időbe telt, amíg Isten helyére vitte népét, s közben Mózes ifjú szolgája és utóda is megöregedett.
Isten tervei az idő függvényében zajlanak, s valahol, annak egy pontján, egy darabig mi is részei vagyunk annak. Nagyságunk és apróságunk egyszerre benne van ebben a tényben. Látod-e mind a kettőt, s el tudod-e fogadni az utóbbit?
Az idős ember jogot kap arra, hogy tanácsot adjon, rendelkezzen egy bizonyos körben (pl. család, gyülekezet), hiszen mostmár elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy... s mielőtt elmennék... Vajon te mit hagysz majd örökül szeretteidnek? Tárgyakat? – előbb utóbb félredobják azokat. Józsué öröksége ma is hat. Emlékeztet, Istenre mutat, Mózes törvényeiről (nem a saját tanácsairól) beszél. Ragaszkodj az Úrhoz és igéjéhez, szeresd Őt! Ne feledd: beteljesedett és beteljesedik, amit Ő ígért: az áldás és a fenyegetés is. Mi a te testamentumod? (HG)
d.u. Egymaga feszítette ki az eget – Jób 9:1-10
Jób testvérünk az Ószövetség egyik legnagyobb költője. Fájdalmai között a legszebb szavakat használta Isten nagyságáról: „Ha parancsol a napnak, / nem ragyog fel, / és pecséttel zárja le a csillagokat. / Egymaga feszítette ki az eget, / lépdel a tenger hullámhegyein. / Hatalmas dolgokat művel...”
Talán éppen Jób könyve feszíti igazán égetővé a kérdést, hogy elég-e tudni Istenről, nagyságáról, hatalmáról, vagy annál többre van szüksége az embernek, pl. a szenvedőnek? A személyes ismeret, a találkozás szükségessége bomlik ki Jób könyvében. (Ahogy mások is érzékelték ezt, például Ady: Vele szeretnék találkozni, az álmommal...) Később éppen ebbe az irányba mutat a könyv legismertebb verse: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él... saját magam látom meg őt” (19:25).
A megoldás pedig a szenvedés problémájával küzdő és közben Istenről filozófiai vitákban elfáradt ember számára az, hogy Isten maga jön közel és személyesen beszélget Jóbbal (38-42 r.). Ez a találkozás változtatja meg elsősorban Jóbot. Miután bűnbánatot tart (41:6), minden rendeződik.
Kevesebb nem elég: találkozni kell Jézussal. Hála Néki, lehet! (HG)
