d.e. Elrejtett fényforrás? – Lk 11:33-36
Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. (Lk 11:33)
A lámpást azért használja az ember, hogy megvilágítsa vele a lakását vagy a környezetét. Ha Isten gyermeke vagy, te is világítasz a sötétben. Viszont nem magadra akarod felhívni az emberek figyelmét, hanem a te Uradra, aki által te is világítasz ebben a világban.
Ne arra vágyj tehát, hogy téged elismerjenek és megdicsérjenek, hanem kívánd azt, hogy bárcsak téged látva az emberek, megismernék a názáreti Jézus Krisztust! „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5:16). Arra kaptunk tehát elhívást, hogy jelzőoszlopok legyünk az útkereszteződésekben, és térképek az elveszettek között.
Továbbá azt is mondja igénk, hogy a test lámpása a szem. Ezért óvatosak kell legyünk, hogy mit nézünk, mert a szemünkön keresztül vétkezhetünk is, és ilyenkor a bennünk levő világosság sötétséggé változhat. Ez nem válna a javunkra, és nem dicsőítené Istent. „Mondd, kész vagy -e a föld sója lenni, a sötétben ragyog -e lámpád” (HH 103)? Hogy látod, nincs elrejtve a fényed? Mit tehetsz, hogy ez másképp legyen? (TR)
d.u. Diadalra vezet minket – 2Kor 2:14-17
Pál apostol tervei sem teljesedtek be mindig. Troászban találkozni akart Titusszal, aki Korinthusból érkezett volna. De nem jött meg, e miatt nyugtalankodva tovább utazott Macedóniába (12-13. vers). A beteljesületlen tervek ellenére mennyire bizonyos Pál apostol abban, hogy Jézus Krisztus a halált legyőző Úr vezet bennünket a diadal menetében mindenkor. Sőt bárhol járunk, Krisztus ismeretének jó illatát terjeszti általunk. Assisi Szent Ferenc mondta: „Hirdessétek az evangéliumot mindenhol, ha szükséges szavakkal is”.
Pál gondolataiban a római győzelmi diadalmenet volt, mely igen előkészített, megszervezett látványosság volt, sőt hangos kürtzengés és győzelmi kiáltások közepette zajlott, mindezek mellett az illatos kenőcsök füstölögtetése messze elhatott. Ilyen kell, hogy legyen a mi bizonyságtevő életünk. Nem biztos, hogy mindig látványos és hangos, de a Krisztusban újjáteremtett hívő az élet illatát terjeszti, amely lehet az elfogadók számára az élet, az üdvösség illata, az elutasítók számára a halál, a kárhozat illata. Ki alkalmas erre? – kérdezi az apostol. Azok, akiknek tiszta az indítékuk és tiszta a szívük, sőt nem a magukét, hanem az Istentől kapottat adják tovább. (EZ)
