d.e. Megigazítás – Róm 5:1-11
Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. (Róm 5:1)
Isten csodálatos megigazító kegyelme az, hogy minket, bűnökkel terhelt embereket felment ítélete alól Fia Jézus Krisztus által, és az Ő igazságáttulajdonítja nekünk. Ez a megigazítás hit által lehet a mienk: „megigazultunk hit által” (1. v.).
Ami a törvénynek nem volt lehetséges, lehetségessé vált a Krisztusban való hit által (ApCsel 13:38-39). A megigazítás Isten ingyen kegyelme (Róm 3:24).
A megigazítás nagy áldása az Istennel való békesség, a megnyugodott lelkiismeret, a szabad bemenetel az Úrral való közösségbe, a részesedés az Isten dicsőségében, és az állhatatos megmaradás a hitben a megpróbáltatások között. A közelgő ítéletnapon is megtartó kegyelmében részesedünk majd (9. v.). A megigazítás, igazzá nyilvánítás az örök életre való bevonulás alkalmával is nagyon kiemelt igazság Isten Igéjében: „akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram...” (Mt 25:37).
Hogyan tehetjük magunkévá Isten megigazító kegyelmét? Milyen áldásai vannak a megigazításnak? (TJ)
d.u. Nem adom másnak dicsőségemet – Ézs 48:1-11
Mindenkor mindenért Istennek adni a dicsőséget, ez Isten népének hivatása. A Sátán azzal téveszt meg bennünket, hogy ezt a dicsőséget magunknak tulajdonítsuk. A képmutató istentisztelet megrabolja Isten dicsőségét. Két szó fogalmazza meg legjobban ezt a lelkiállapotot: „nem híven, nem igazán” (Ézs 48:1). Ez csupán látszólagos hívő élet. Az engedetlenség sérti Isten dicsőségét: „makacs vagy, vasból vannak nyakadban az inak, a homlokod pedig érc” (4. v). Szinte hihetetlen, hogy ilyen lelkiállapotban legyen valaki. Az ilyen megkeményedést semmi sem hozhatja helyre, csak a töredelmes bűnbánat. A bálványokhoz való kötődés is elveszi az Istennek járó dicsőséget (5. v).
Isten béketűrése munkálja ki népe szívében az igazi hűséget. Az Ő dicsőségéért. Az Ő nevéért. A próba, a nyomorúság eszköz Isten kezében a megtisztításra. Az ezüst akkor igazán tiszta, ha az olvasztótégelyben leég róla a salak és az ércműves meglátja benne önmagát. Ha bennünk is felragyog Krisztus arca, akkor valóban Övé a dicsőség! Az Úrtól tanult imádság így fejeződik be: „Tied az Ország, a hatalom és a dicsőség mindörkké” (Mt 6:13). (TJ)
