d.e. Testvérszeretet = látható istenszeretet – 1Jn 4:15-21
„Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.” (1Jn 4:20)
Egy napon, amikor nagy éhínség szakadt Oroszországra, egy gyönge, nyomorék koldus alamizsnát kéregetett. Tolsztoj belenyúlt a zsebébe, de semmit nem talált. Ekkor kezébe vette a koldus aszott kezét, és így szólt: „Ne haragudj rám, testvér; semmi nincs nálam.” A sovány, beesett arcú koldus arcán mosoly futott végig, és válaszként ezt suttogta: „De testvérnek szólítottál – és ez nagy ajándék volt!”
Sajnos, egyre ritkábban hallható közösségeinkben a „testvér” megszólítás. Gyermekként még furcsa volt, ha egy lelkipásztort, igehirdetőt „bácsinak” szólítottak. Jó lenne ma délelőtt újból felfrissíteni e szóhasználatot, és valós tartalommal megtölteni! Mit jelent a testvér szó? Ki az én testvérem? Áldást vagy terhet ró reám e kapcsolat? Jézus nem a földi rokonokat tartotta a legközelebbieknek, hanem tanítványaira mutatva mondja: „Íme, az én anyám és az én testvéreim!” (Máté 12:46-50)
A testvérek ismertetőjelei közül hárommal is találkozunk igeszakaszunkban. Mindenekelőtt, a közös hit Jézus Krisztusban (4:15). Csak azok hittestvérek, akiknek egy a hitvallásuk. Másodsorban, hitünk tettekben nyilvánul meg, ami Isten szeretetének a viszonzása, a Krisztus szerinti élet (4:19). A harmadik szorosan hozzátartozik a másodikhoz, ez pedig a testvérszeretet (4:20-21).
Szeretetet kapni jó! Élvezni a testvérszeretetet felemelő! De igazán az , aki olyan testvér, mint Krisztus. Egy történet szerint, egy elkeseredett, síró kisfiút észrevett valaki, odament hozzá, meghallgatta, majd segített rajta. A kisfiúnak eszébe jutott édesanyja szava: „ha egyszer nagy bajban leszel, meglátod, majd Jézus segít rajtad.” Ezután jótevőjének megragadta a kezét, arcába nézett, és azt kérdezte: „Te vagy Jézus?” „Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.” (1Jn 2:6)
Látható-e istenszereteted? Milyen testvér vagy? Melyik jellemző reád e három közül: 1. Nem igényelek senkitől semmit. 2. Elvárom, hogy szeressenek a testvérek. 3. Örömmel szolgálok a testvéreim felé. (Nagy István)
Imaáhítat: Adjunk hálát a testvéri közösségért! – 1Thessz 3:6-9
Bibliaóra: A lázadás útja vagy az Úr ösvénye – Mik 1:1-5; 2:1-7; 4:1-5
Aranymondás: Mik 4:5
d.u. „Célegyenest igyekszem” – Fil 3:12-16
A hívő ember élete hasonló a versenyfutáshoz. A megtérésünk napjától előttünk áll a cél: a megszentelődés és a mennyország. Pál apostol is végigment ezen az úton. Nem volt könnyű, de az Úr kegyelméből sikerült. Egy jó tanácsot hagyott ránk, hogy mi is megfussuk e pályát, és célhoz érjünk: „de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (14. v.)
Ez a tanács két fontos részből áll. Az első: „ami mögöttem van, azt elfelejtem.”. Képzeljünk el egy távfutót, aki a fél utat már megtette, de megáll és elkezd gyönyörködni a teljesítményében. Öndicsérettel telik meg, és már nem halad tovább. Vagy egy másikat, aki azzal foglalkozik, hogy mennyi csalódás érte ezen az úton, mennyiszer megbotlott vagy elesett. Ez oda vezet, hogy elfelejtik a célt, erőtlenné válnak, gyengül a hitük.
Pál apostol azt mondja, hogy ne azzal foglalkozzunk, amit elértünk, azért majd megkapjuk a jutalmunkat: „Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán.” (Jel 3:21)
Amit rosszul tettünk, azért kérjünk bocsánatot, térjünk meg belőle, és haladjunk tovább a keskeny úton. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1:9)
A második: „nekifeszülve futok egyenest a cél felé”. Ez azt jelenti, hogy teljes erőmmel addig futok, amíg elérem a célt. Sajnos, manapság sok olyan ember, aki Krisztuskövetőnek vallja magát, nem teljes erejéből fut. Az is megtörténhet, hogy ha látunk személyes hasznot a Krisztuskövetésben, akkor nagyobb erővel tesszük, de amikor nincs semmi földi nyereség benne, akkor alábbhagyunk. Ennek nem kellene így lenni! Ne felejtsük el, hogy hűséget, odaszánt életet ígértünk a megtérésünkkor! Testvéreim, még mi sem értük el a célt. Ne álljunk meg félúton, hanem teljes odaszánással Krisztust követve tegyük meg az előttünk levő utat.
„Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.” (Zsid 12:1) (Nehra Bálint)
