d.e. Szeretetközösség Istennel – Jn 14:21-31
Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk. (Jn 14:23)
Jézus halála előtt bátorítja tanítványait, és egyik legdrágább ígérete áll előttünk a 26. versben: szeretetközösséget ígér Istennel, a Szentlélek által.
Megtanít majd titeket. Amíg Jézus a tanítványok között volt, Ő tanította őket. Most, hogy készül eltávozni, vajon a tanítványok, a hívők hol fognak találni még egy ilyen tökéletes, tévedhetetlen tanítót? Senki nem képes, hogy a Szentírás igazságait önmagától felismerje, csak, ha a Szentlélek tanítja. Ha úgy érezzük, hogy hűlünk ki lelkileg, hogy csak nagyon homályosan látjuk az Igei igazságokat, ha vágyunk az evangélium mélyebb megértésére, akkor kérjük naponként Istent arra, hogy Szentlelke által tanítson! Ez a küldetése, ezért adatott, hogy elvezessen minket minden igazságra.
De nem csak tanít a Szentlélek, hanem vigasztal is. Minél jobban megismerjük a Vigasztalót, annál jobban meglátjuk és megértjük, mennyire mestere a Szentlélek, a Vigasztaló annak, hogy munkáját személyre szabja.
„Eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” A Szentlélek nem jelent ki újat senkinek, hanem eszünkbe juttatja a régi igazságokat. Isten kinyilatkoztatása egy lezárt kánon, ahhoz nem lehet hozzá adni semmit. Amikor porosodik az igazság csodás képe, akkor jön Ő, és lefújja a port a régi képről, de nem fest egy új képet. Nem létezik új doktrína, tanítás, hanem a régieket eleveníti fel Isten Lelke. Ha egy tanítás új, akkor nem lehet igaz, ha pedig igaz, akkor nem lehet új. És így vigasztal a Szentlélek, hogy megvilágosít számunkra rég elfelejtett, vagy elhanyagolt igazságokat újra és újra. Van elég igazság a Bibliában ahhoz, hogy elég legyen számodra egész életedre, sőt mindörökre.
Kik is azok, akiket a Szentlélek ilyen módon tanít és vigasztal? Azok, akiket a Szentlélek tanít és vigasztal, és azok, akiket nem tanít, és nem vigasztal. Óh, bárcsak Ő vigasztalná mindazokat, akik az övéi, de adjon szent nyugtalanságot és bűnbánatot azoknak, akik még nincsenek megtérve!
Ismered-e ezt a drága Vigasztalót? Munkálkodik-e benned? Van-e gyakorlati bizonyítékod arra, hogy a Szentlélek jelen van az életedben? (Pardi Félix)
Imaáhítat: Valljuk meg, hogy fogyatékos a testvérszeretetünk! – Jn 15:12-13
Bibliaóra: Éljünk szeretetben! – 1Pt 3:1-12
Aranymondás: 1Pt 3:8-9
d.u. Istenbe vetett bizalom a nyomorúságban – Hab 3:1-19
Habakuk életében egy észrevehető változás állt be. Türelmes várakozására és imájára kapott választ Istentől. Hite megerősödött és szemei megnyíltak egy olyan valóság felé, amit eddig nem látott. Ez a rész már nem siratóének, hanem Habakuk dicshimnusza. Habakuk azt mondja: hallottam, amit hirdettél, félelem fog el attól, amit teszel, Uram. Mitől félt, mitől rettent meg? Ő azt gondolta, hogy Isten nem tesz semmit, nem munkálkodik, most látja, hogy Isten nagyon is és sokat munkálkodik. Ennek előtte Habakuk tüzet kért a mennyekből a Babilóniaiak fejére és saját nemzetére is, akik elfordultak Istentől. Most már azt mondja: Uram, „haragodban is gondolj az irgalomra”.
Tanuljuk meg mi is, hogy az igaz ember hitből él, és lássuk meg, hogy a függöny mögött mit tesz Isten. Szükségünk van nekünk is Isten kegyelmére. Mi áldások gazdag folyóiról szeretünk hallani inkább, de amire igazán szükségünk lenne, az Isten irgalmának nagy folyója! Ha igazán meglátnánk, hogy Isten mekkora haraggal közeledik, akkor biztos több időt töltenénk térdeinken! Mi is kérnénk, hogy a harag közepette, emlékezzen meg kegyelmességéről és irgalmasságáról!
Isten a válasz minden problémára. Hittel bízni kell abban, hogy ő munkálkodik bennünk és rajtunk. Képzeljük csak el, ha meglátogatnánk a hajdani Michelangelo – a híres festő és szobrászművész – műhelyét. Látnánk ott egy piszkos, szennyes, nagydarab követ, amit most vontak ki a mocsárból. Egy kemény, hideg, merev márványkő. De ha visszajövünk fél év múlva, mit látunk – egy csodálatos szobrot, Dávid király szobrát, vagy Mihály arkangyal szobrát. Ahogy Michelangelónak volt egy terve, célja ezekkel a kődarabokkal, Istennek is van egy célja és terve veled. Ő is alakít minket, ha engedjük. A véső az Úr fenyítéke – akit szeret az Úr, azt megfenyíti. A kalapács az Isten Igéje, ami olyan, mint egy sziklazúzó pöröly.
Isten a válasz minden problémánkra. Teljesen mindegy, ki vagy, hol vagy, örvendhetünk benne és szabadításában. Ez a könyv szomorúan, borúlátóan kezdődik, de dicsőségesen, örömtől teljesen ér véget. Egy kérdéssel kezdődik, de egy nagy felkiáltójellel ér véget – örvendeni fogok az én szabadító Istenemnek!
Érték-e számodra Isten irgalmassága? Kéred-e ezt imában?
Kihez szaladsz, amikor nehézség vesz körül? (Pardi Félix)
