Július 30 – Szombat

d.e. Érzéki és lelki – 1Kor 15:35-55

Elvettetik földi test, feltámasztatik lelki test. Ha van földi test, van lelki test is. (1Kor 15:44)

Pál apostol a levél tizenötödik részében a Krisztus feltámadásának a valóságáról szeretné meggyőzni a gyülekezetet, melynek következménye a benne hívők feltámadása is, melyet átváltozásunk szükségességével is bizonyít. Mert a romlandónak át kell változnia romolhatatlanná, a gyalázatosnak dicsőségessé. Az apostol szembe állítja az érzéki ösztönök hatalma alatt álló embert, aki túlságosan szereti a testi, főleg a nemi élvezeteket a lelki emberrel, aki Krisztushoz hasonlóvá válik a feltámadás által.

Az apostol gondolatmenete alapján testünk dicsőséges feltámadása logikus következménye a halálnak, mert romlandó test csak így öltheti fel a halhatatlanságot. De nekünk, akik már lélekben feltámadtunk Krisztussal (Kol 3:1), már ez az új ember kell, hogy meghatározza a személyiségünket. Krisztus magja ott van bennünk, és formálódunk Isten akarata szerint, az Ő lelke vezet bennünket, és termi gyümölcsét életünkben.
Mennyire határozzák meg személyedet az érzéki kívánságok és azok kielégítése? Milyen bűnös tulajdonságokat kell megöldökölj annak érdekében, hogy Isten újjá tudjon  teremteni? (Szabó Szilárd)

 

d.u. Isten megítéli a pásztorokat – Ez 34:1-10

Az ember könnyen beleesik abba a csapdába, hogy a személyes felelősség elve alapján letegye a mások terhét, hiszen mindenki magáért felel, és önmagáért kell számot adnia. De ez az ige rámutat arra, hogy nem csak önmagunkért felelünk, hanem vannak emberek, akiket az Úr ránk bízott. Nem csak lelkipásztorokra, gyülekezeti elöljárókra bíz az Úr felvigyázást. Rájuk talán jobban és többet, de egy szülő is felelős a gyermekéért, egy barát a társáért, és sorolhatnánk, hogy kikért tartozunk felelősséggel. Ha csak másoktól kérjük számon a felvigyázást, akkor abba a csapdába esünk bele, amibe az ebben az igében említett pásztorok, hogy csak magunkkal foglalkozunk. Tisztázd ma este magadban, hogy kit bízott rád az Úr? Nézz körül a környezetedben, hogy vannak-e emberek, akiknek felvigyázásra van szükségük. Ne áltasd magad azzal, hogy a te életed rendben van, mert nem csak magadért felelsz. Ha mások elvesznek körülötted, és ez neked nem fáj, nem tettél meg értük mindent, és Isten rajtad kéri majd számon. Ezért halld meg ma te is a figyelmeztetést, légy hálás, hogy a Jó Pásztor megtalált, és lásd meg, kinek van szüksége a segítségedre, figyelmeztetésedre, vagy bátorításodra. (Szabó Szilárd)