d.e. Az elragadtatott lélek – 1Thessz 4:12-18
Azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. (1Thessz 4:17)
Thesszalonikában lehettek olyanok, akik úgy gondolták, hogy akik meghaltak, nem látják meg, vagy nem részesülnek ugyanabban a dicsőségben, mint azok a hívők, akik életükben tapasztalják meg Jézus visszajövetelét. Ezt a téves gondolkozást akarta Pál apostol helyretenni a gyülekezetben, mert azokra, akik az Úrban éltek és haltak meg, azzal a reménységgel tekintünk, hogy még hamarabb meglátják Krisztus dicsőségét, mint az élők.
Ezért szól nekünk ma az ige, hogy ne szomorkodjunk úgy, mint a világ teszi azt, mert nekünk van reménységünk Krisztusban! Krisztus visszajövetele biztos, de csak azok örvendhetnek neki, akik vele élték életüket. Ránk bízza az Úr a vigasztalást is ezen a napon. Ha látsz özvegyet, árvát, gyászolót, kérd Istent, hogy legyen szívedben a vigasztalás igéje, amely bátorítja a megtört szívet. Ha testben nem is lehetünk még Krisztussal, de legyen lelkünket elragadhatja a vele való közösségbe!
Meg vagy győződve, hogy Krisztus visszajövetelekor téged is magával visz? Van gyász, szomorúság a szívedben, amelyet az Úr enyhíteni akar? (Szabó Szilárd)
d.u. Jézus megítéli a világot – Jel 20:11-15
Ez az ige egy néhány világos tényt közöl velünk, az utolsó ítélettel kapcsolatosan. Először is, Jézus előtt kell majd mindenkinek megállni. Akkor már nem, mint áldozati bárány jelenik meg a mennyben, hanem mint király, aki uralkodik. Mindenkinek meg kell állnia előtte, nagyoknak és kicsiknek egyaránt. A tenger és a pokol kiadja a hallottait, azért, hogy azok megállhassanak Krisztus előtt. Az ítélet elkerülhetetlen. Kétféle ítélet lesz: a tűz tava, – ami a második halál –, vagy az örök élet, annak alapján, hogy kinek a neve szerepel az élet könyvében. Könyveket nyitnak meg majd, amiben benne lesznek cselekedeteink, nyilvános lesz minden, az is, amit titokban, az emberek szemei elől elrejtve tettünk. Az alapján ítéltetünk majd meg, hogy mi szerepel a tetteink között. Tudjuk azonban, hogy azoknak, akik Krisztusban haltak meg, és a nevüket beírták az élet könyvébe, vétkei eltöröltettek és már nem lesznek felróva. Krisztus ma még nem ítél bennünket, hanem kegyelemmel vár, de soha ne felejtsük el, hogy lesz egy nap, amikor mindenkinek meg kell állnia Krisztus előtt! Készüljünk ma este, hogy reménységgel állhassunk meg előtte! (Szabó Szilárd)
