d.e. A kereső lélek – Márk 1:35-38
És amikor megtalálták, így szóltak hozzá: Mindenki téged keres. (Mk 1:7)
Sokféleképpen lehet az ember „kereső lélek”. Jézus maga is keresett, már kora reggel, mikor még szürkület volt, kereste az ő Édesatyjával való közösséget, vágyott beszélni vele, feltöltekezni, mert tudta, hogy azon a napon is sok ember terhét kell hordozza, sokakat meg kell gyógyítania, és Isten országát kell hirdetnie. Kereste a csendet, ahol meghallhatja Isten hangját, ahol érezheti közelségéből áradó szeretetét, erős karjának gondviselését.
Nekünk is épp ilyen szükségünk van ma a csendre, ahol Isten közelsége tapasztalható, ahol elfáradt lelkünk megnyugodhat, és erőt meríthet Isten jelenlétéből. Lehetünk azok a keresők, akik már kora reggel jövünk Jézushoz, mert tudjuk, hogy Ő segíthet rajtunk. Betegségeinket, családtagjainkat, nehézségeinket hozzuk elé, mert nála van hatalom ezek megoldására. Vagy lehetünk azok a keresők, akik be akarunk telni Isten igéjével, szomjas szívünket átitatni Krisztus beszédével, hogy mi magunk is forrás legyünk mások számára. Mindannyian kereső lelkek vagyunk, de legyen arra is szemünk, hogy meglássuk azokat, akik keresik, s még nem tudják, hol találják Jézus!
Milyen akadályai vannak, annak, hogy Isten jelenlétét megtapasztald már kora reggel? Te miért keresed ma Jézust, mire van szükséged? (Szabó Szilárd)
d.u. Isten népe megítéli az angyalokat – 1Kor 6:1-8
Pál igen kemény szavakat kell megfogalmazzon a korinthusi gyülekezet felé. Nem elég, hogy a gyülekezetben förtelmes paráznaság van, a testvérek egymásnak is kárt okoznak, és mindezt az állami törvénykezés bevonásával. Isten vezetőket rendelt a gyülekezet élére, akik a világ és az angyalok felett is ítéletet mondhatnak, ugyanakkor a testvérek szemében nincs tekintélyük. Ha kérdéses ügyed van valakivel, először félre kell tenned önző természetedet. El tudod-e szenvedni a másik személyt, úgy hogy ne okozz kárt senkinek? Ameddig ügyedben csak az a fontos, hogy neked mi a jó, és te mennyire jársz jól, addig rossz úton jársz, és nem Krisztus indulata uralkodik benned. Isten arra is hív, hogy Őbenne engedjünk egymásnak, még akkor is, ha ez számunkra személyesen nem biztos, hogy előnyös. A másik fontos dolog, hogy meghallgasd és elfogadd a gyülekezet vezetőinek tanácsát, ítéletét, úgy, mint aki nem emberi véleményt közvetít, hanem Isten által rendelt tanácsadó. Ha tűrsz és engedelmeskedsz, akkor Isten és emberek előtt is kedves leszel. (Szabó Szilárd)
