d.e. A süllyedő lélek – Mt 14:22-33
„Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg!” (Mt 14:30)
A tanítványok csodák sokaságát látták már Jézus követése alatt, még a tengert is lecsendesítette szemük láttára (Mt 8:23-27), de hogy megjelenjen és sétáljon a háborgó tengeren, az még a sokat látott tanítványoknak is sok volt. Jézus küldi át őket a túlsó partra, így nem saját akaratuk, hanem Krisztusnak való engedelmességük sodorta őket veszélybe. Amikor életünkben, szolgálatunkban jönnek az akadályok, tegyük fel magunknak a kérdést: „Miért vagyunk ott, abban a helyzetben”? Ha a válasz határozottan az, hogy ez Krisztus akarata, és ő vezetett bennünket oda, akkor nyugodjunk meg, mert Krisztus megjelenik, még ha pillanatnyilag nem úgy érezzük is.
Meg is jelenik Jézus, s ez még jobban megrémíti a tanítványokat. Milyen érdekes, hogy ha Isten másképp cselekszik, mint megszoktuk, rögtön megrémülünk és kétségbeesünk. Péter próbára is tette Jézust, hogy valóban őt látják. S bár volt bátorsága kilépni a hajóból, nem volt elég bizalma a hullámok között végigsétálni. Milyen egyszerű lett volna, ha Krisztus ott van a hajóban! Csak felébresztik, mint legutóbb, és máris elcsendesedik a tenger! De Krisztus többet akart magából megmutatni, ahogyan velünk is szeretné egyre alaposabban megismerteti magát. Legyünk nyitottak Krisztust másképpen látni, mint ahogy megszoktuk!
Életünk során sokszor nézünk szembe a félelemmel, mert nem bízunk eléggé Krisztusban, nem tudjuk elfogadni, hogy ő abban a helyzetben is képes mindenható Istenként megnyilvánulni. Erősebbek a félelmeink, mint a Krisztus iránti bizalmunk. Ha levesszük róla tekintetünket, akkor félni kezdünk a bennünket körülvevő nehézségektől, és süllyedünk, elkeseredünk, sajnáljuk magunkat, halálfélelmünk van. Ha ilyen süllyedő lélek vagy, megremegett a talaj a lábad alatt, akkor keresd tekintetteddel a mestert, és kiálts segítségért Isten Fiához.
Milyen nehézségek, félelmek vesznek bennünket körül? Miért nem tudunk bízni Krisztusban? Elhiszed, hogy Jézusnak hatalma van minden problémád felett? (Szabó Szilárd)
Imaáhítat: Imádkozzunk a börtönmisszióban szolgáló testvéreinkért! – Mt 25:34-36
Bibliaóra: Éljünk engedelmességben! – 1Pt 2:11-25
Aranymondás: 1Pt 2:13a
d.u. Isten megítéli a kizsákmányolókat Hab 2:5-20
Néhány héttel ezelőtt az egyik gazdasággal, pénzügyekkel foglalkozó portálon azokat a cégvezetőket mutatták be, akik ma a világ leggazdagabb emberei közé tartoznak, s akik – a felvezetés szerint – nagy sikereket értek el az életben. Anélkül, hogy elvegyek valamit ezeknek az embereknek az érdeméből, zsenialitásából, ezekben a cikkekben mindig elfelejtik megemlíteni, hogy meggazdagodásuknak milyen ára van, s hogy a harmadik világ országaiban sokan éhbérért, sanyarú munkakörülmények között termelik meg azt a cikket, amit ők a tehetős nyugati világban több száz, vagy ezer dollárért eladnak. Ezt ma üzleti érzéknek, profitorientáltságnak, gazdasági versenyhelyzetnek nevezzük, elhallgatva a valós körülményeket. De ha kizsákmányolást akarunk látni, talán nem is kell elmennünk külföldre, mert országunkban is rengeteg példát találhatunk erre. Ebben az igében Isten négyszer használja a „Jaj annak!” kifejezést. Az ítélet tehát nagyon komoly és végzetes azok ellen, akik másokat kizsákmányolnak.
Nézzük meg, mi a bűnük tulajdonképpen ezeknek az embereknek? Először is, abból gyűjtenek maguknak vagyont, „ami nem az övék”. Nem a felhalmozás ugyanis a bűn, hanem az, hogy abból gazdagszanak meg, ami nem őket illeti meg. Ezek az emberek a biztonságukat is ebben látják: „fészkét magasba rakja, hogy megmenekülhessen a fenyegető veszedelemtől”(9. v.). Az emberek munkáját kihasználják (12. v.), szégyenbe hoznak másokat, hogy a saját dicsőségüket emeljék (15. v.). Ezeknek az embereknek soha nem Istenben van a bizalmuk, hanem a saját maguk megalkotta bálványokban, kincsekben. A gazdagság önmagában soha nem volt bűn, sőt sokszor éppen Isten áldásai között szerepel, a helytelen meggazdagodás és a pénz helytelen felhasználása, szeretete viszont bűn Isten szemében!
Az Úr megítéli és megalázza őket más emberek által, mert aki másokat megaláz, az önmaga ellen vétkezik. Nem mi kell ítélkezzünk az ilyen emberek fellett. Nekünk az a dolgunk, hogy figyelmesek legyünk, és ne essünk bele a gonosznak ebbe a csapdájába! Úgy dolgozzunk, hogy amit teszünk, azt nem embereknek, hanem az Úrnak tegyük, mert azért megkapjuk jutalmunkat. „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki testének vet, az a testéből arat majd pusztulást, aki pedig Lélekből vet, a Lélekből fog aratni örök életet.” (Szabó Szilárd)
