d.e. Az élet koronája – Jak 1:12-18
„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját" (Jak 1,12)
Isten kegyelméből egy új hetet kezdhettünk el, melynek folyamán a korona és a koszorú kifejezésekkel foglalkozunk néhány igehely segítségével, hogy megértsük üzenetüket. A korona a hatalom, a koszorú pedig a jutalmazás jelképe. Ezek dicsőség, a tisztelet és az öröm szimbólumai.
Jakab nagyon gyakorlatiasan beszél az élet koronájáról a boldogsággal, kísértéssel és az adománnyal kapcsolatban. Bölcs Salamon szerint, „ékes korona az ősz haj” (Péld 16:31), vagyis az időskor. Mennyivel inkább jelent koronát vagy boldogságot a hívő ember számára az, amikor kiállta a próbát, és győzött a kísértés felett! Itt nem olyan mulandó vagy könnyen megszerezhető boldogságról van szó, mint amit az ördög kínál, kísértve a hívőt, felhasználva az óember sokféle bűnös hajlamát, ami meglapulva vagy talán éppen dédelgetve ott van a szívben. Inkább olyanról, ami Istentől származik, mint jutalom, előleg a kitartásért és a próbában tanúsított hűségért. Veszélyes tévelygés az Istenre vagy az ördögre kenni, és rájuk hárítani a felelősséget a bennünket környékező kísértések és bukások miatt. Önmagában a kísértés még nem bűn, de azzá válhat, ha engedünk neki és gerinctelenül viselkedünk. Ahogy Luther Márton is mondta: „nem tehetünk arról, ha elrepül fejünk felett egy madár, de arról igen, ha fészket rak a fejünkre.” Bennünket az Isten iránt érzett szeretet kell, hogy motiváljon a kitartásra. Ha ez megvalósul, akkor az Úr boldogsággal ajándékoz meg bennünket. A kísértéseket legyőzve egyre ellenállóbbak leszünk, ugyanakkor egyre boldogabbak is, mivel minden kísértés egy újabb kihívás, és lehetőség a győzedelmes életre. Jó tudni azt, hogy Isten nem változik, de mi folyamatosan változhatunk a kísértések segítségével is, hogy „első zsengéi legyünk teremtményeinek”. A földi hívő élet boldogsága, mint az élet koronája, tökéletes adomány, mivel nem lesz vége, és az örökkévalóságban tökéletesen kiteljesedik.
Téged mi tesz boldoggá? Számodra mi a legnehezebb kísértés? Kinek tulajdonítod a győzelmeidet? (Dézsi István)
Imaáhítat: Bűnbánattal valljuk meg Krisztus-követésünket meghiúsító anyagiasságunkat! – Mt 6:24
Bibliaóra: Éljünk új identitástudatban! – 1Pt 2:1-10
Aranymondás: 1Pt 2:9
d.u. A próféta kérdései és Isten válasza – Hab 1:12-2:4
Egyszer egy lelkes diák kirohant az egyetemen a katedrához, és felírta nagy betűkkel a táblára: „JÉZUS A VÁLASZ!” Pár perc múlva kiment egy társa is, és felírta: „DE MI A KÉRDÉS?” Kérdések és válaszok sokfélék lehetnek, de az biztos, hogy Istennél előbb vagy utóbb minden kérdésünkre válasz kaphatunk.
Habakuk prófétát is nagyon komoly kérdések foglalkoztatták, amelyeket aztán Isten elé tárt. Milyen természetű kérdései voltak a prófétának? Már ez is sokat elárul a jelleméről, orientáltságáról és Istennel való kapcsolatáról. Őt nem a megélhetés vagy a valutaárfolyam érdekelte, vagy az, hogy hogyan juthatna följebb a ranglétrán, és ezekhez hasonlók. Inkább az Isten népének lesújtó állapota bántotta, látva a sok romlottságot, hűtlenséget, hogy a „bűnös kijátssza az igazat”, és ezért nincs igazságos ítélet a nép között. Meddig mehet ez így? Ameddig megérkeznek a káldeusok (babilóniaiak) – válaszol Isten. A próféta nem kárörvendő, és nem mondja. „Jaj, de jó, most megkapjátok, azt, amit érdemeltek!”. Nem, tovább kérdez, mintha közbenjárna: „miért hallgatsz, amikor a bűnös tönkreteszi a nála igazabbat? És Isten újból válaszol.
De milyen magatartás kell ahhoz, hogy Isten válaszoljon? A próféta magatartása példás. Mindenekelőtt nagyon komoly kapcsolata volt Istennel:„te vagy az én szent Istenem” – mondja. Az őrhelyén volt, ott, ahol lennie kellett. Sokan azért nem kapnak választ kérdéseikre, mert nincsenek a helyükön, és talán azt kellene megkérdezni először az Úrtól, hogy hol a helyem. Türelemmel tudott várni a válaszra, nem sürgette Istent, hiszen mindennek rendelt ideje van. Figyelmesen várta a választ, mert érdekelte az, ugyanakkor ügyelt önmagára, hogy megmaradjon hűségesen az Úr mellett. Milyen választ adott Isten a prófétának? Olyat, amilyenre talán nem számított, mert Isten nem mindig úgy válaszol, ahogy mi szeretnénk, mégis engedelmeskedett. Kijelentés volt, vagyis reménysugár a sötétségben, megoldás a tanácstalanságban, rend a káoszban. Olyan válasz volt, ami meg kellett, hogy maradjon, feljegyezve mások és a mi számunkra, hasonló kérdések esetére: „Az igaz ember a hite által él”.
Vegyük komolyan mi is ezt a választ! Igyekezzünk inkább lelki természetű kérdésekkel foglalkozni! Bármilyen váratlan választ kapunk Istentől, legyünk készek engedelmeskedni! (Dézsi István)
