d.e. A böjtölés lényege nem aszkétizmus – Mt 6:16-18
Te pedig, ha böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat. (Mt 6:17)
A böjt valószínűleg többek életében, és rendszeresebben jelen volt a Jézus korabeli zsidóság körében, mint napjaink keresztyénségében. A farizeusok, buzgó zsidók hetente kétszer is böjtöltek (Lk 18:12). A böjt gyakorlata már az ószövetségi időkből ismert volt a zsidók előtt, s az Újszövetség beköszöntével sem szűnt meg. Jézus előtt is ismeretes volt a böjt, az imádkozással gyakran egyszerre emlegetett kegyességi gyakorlat, mint olyan cselekedet, melyet számon tart az Atya (18. vers), de amit lehet helytelenül is gyakorolni.
A böjtölés, az élelemtől való időleges tartózkodás viszonylag rejtett cselekedet, leginkább csak a közvetlen környezet szerez róla tudomást. Mivel csalárd a szív (Jer 17:9), a Romboló ezt a kegyességi gyakorlatot is rombolóvá fordíthatja. A böjt, mely az Istenre való zavartalan figyelés gyakorlata lenne, lehet az emberek figyelmének felkeltése, magunkra való terelése. A helyesen gyakorolt böjt alkalmával azonban Isten kerül a középpontba, és közelebb kerül az ember Istenhez.
A böjtölés milyen formáit említi a Biblia? Hogyan kerül közelebb az ember Istenhez a böjt által? (MÖ)
d.u. Háziáldás – Zsolt 127
Minden zsoltár egyszerre emberi ének és isteni kijelentés. A Bölcs Salamon zsoltára olyan általános törvényszerűségeket fogalmaz meg, melyek megértésére az ég alatt való dolgok bölcs megfigyelése, kutatása révén juthatott el Jeruzsálem királya (Préd 1:12-13). A megértetteket tanító költeménybe foglalta, s az utódok megőrizték az éneket az egyházi gyakorlatban, kifejezve ezzel egyetértésüket a leírtakat illetően.
Ha csak az emberek véleményén, meglátásán alapulna egy zsoltár, akkor a benne rejlő igazságok ellenére sem lenne érdemes arra, hogy évezredekkel később figyelmezzünk rá, életünket igazítsuk hozzá. De az isteni ihletés és gondviselés folytán a Szentírás könyvei közé került, és isteni kijelentésként kell viszonyulnunk igazságaihoz: hiábavaló az emberi fáradozás, óvó szándék, fáradságos munka, ha nincs isteni áldás, ha nincs isteni oltalom, ha nincs égi segítség. De semmi nincs hiába, ha épít és megőriz az Úr, ha áldást ad a gyermekek, ifjak által egy egész életen át.
Higgyünk a zsoltáros szavainak, éljünk azok szerint, hisz Isten igazságait szólja! (MÖ)
