d.e. Ezen áll, vagy bukik minden – Mt 6:7-15
És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. (Mt 6:12)
A Lukács evangéliumában olvassuk, hogy egyik tanítvány kérte Jézust, tanítsa őket imádkozni. Ő meg is tette. Gyönyörű bibliai kép ez: a megtestesült Isten beszélni tanítja teremtményeit önmagával: „Ti tehát így imádkozzatok…” Ismerjük jól az Úrtól tanult imádság szavait. De vajon az imádság megélését ismerjük-e? Jézus nemcsak imádsága szavait ismerte (Mt 6:10, 26:39), hanem ismerte annak megélését is (Mt 27:50).
Jézus tudta, hogy mindenkori követőinek nem az imák szavakba öntésével lesz küzdelmük, hanem az elmondott imák megélésével. Ezért mondja, hogy „ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket”, azaz, ha a megtanult, elmondott ima szerint éltek, akkor bennetek is valósággá lesz: „nektek is megbocsát mennyei Atyátok”. Nem a szavak sokasága (7. vers), hanem az Isten mindenhatósága (8. vers) miatt hallgattatnak meg az ember imái. És milyen csodálatos: a megtestesült Isten tanítja követőit imádkozni – nemcsak imádságot mondani, hanem imádkozó életet élni.
Milyen kérések vannak az Úrtól tanult imában? Hogyan lehet ezekhez szabni életünket? (MÖ)
d.u. A megszabadult foglyok ujjongása – Zsolt 126
A 126. zsoltár, mely a zarándokénekek közé tartozik, egyrészt bizonyságtétel, másrészt pedig imádság. Gyakran került Sion (itt használt értelemben: Izráel népe) nehézségbe engedetlensége, Istentől való elfordulása miatt. Ilyenkor csakis az Úr szabadítása révén remélhettek kiutat. Olykor a környező nagyhatalmak, illetve a portyázó népek kezébe adta őket az Úr, ilyenkor falvaik, kútjaik, vetésük más népek martalékává vált. Eljött annak is az ideje, mikor az északi törzsek asszír fogságba kerültek, a déli országrész pedig valamivel később Babilóniába hurcoltatott.
Ám Isten nemcsak ítéletét, de ígéretét is valóra váltotta. A fogságból hazatértek ezért adhattak hálát örömkiáltással, hisz hatalmas dolgot tett velük az Úr. Azok, akik Sion sorsát láthatták jóra fordulni, azt is látták, hogy milyen nagy szükség van az Úr további segítségére (4. v.) a fizikai és lelki értelemben vett vetésben, aratásban.
Az élet zarándokútján tekintsünk vissza, tegyünk bizonyságot az Úr jóvoltáról, és tekintsünk előre imádságos szívvel, az Úrtól kérve jó előmenetelt. Az ilyen bizonyságtevő, imádkozó élet láttán mások is elismerik majd: „Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr!” (MÖ)
