d.e. Jézus a megdicsőülésekor – Lk 9:27-36
Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost meg Jakabot, és felment a hegyre imádkozni. 29 Imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött. (Lk 9:28b-29)
Vasárnap délelőtti igénkben Jézus minket szüntelen imádkozásra szólít fel. Jogosan, hisz Ő is ilyen imádkozó volt. Minden élethelyzetben beszélgetett Istennel, nagyon bensőséges, mély kapcsolat volt közöttük.
Ma reggel egy jól ismert igeszakasz van előttünk. Ha csak azt mondom, hogy: Jézus a megdicsőülés hegyén, eszünkbe jutnak nyomban az események. Jézus felment a hegyre Péterrel, Jánossal és Jakabbal, ruhája hófehér lett, arca elváltozott, beszélgetett Mózessel és Illéssel, Péter pedig, amikor felébred, nem tudja, hogy mit beszél. De újból csak Lukács az, aki leírja, hogy miért ment fel Jézus a hegyre. Azért ment fel, hogy imádkozzon. Egy újabb határkőhöz érkezett, fontos dolgokat kellett megbeszélnie az Atyával földi élete végéről.
Van-e olyan hely, ahova csak azért megyek, hogy imádkozzam? Meg szoktunk-e állni életünk nagyobb eseményei előtt, hogy beszélgessünk azokról Istennel? Amikor csak tétlen szemlélője lehetek bizonyos eseményeknek, eszembe jut-e, hogy Jézusra hallgassak? Az Istennel való különleges megtapasztalások emlékfelhőiben se feledjem, hogy Ő a legfontosabb! (KS)
d.u. Szolgálat az üdvösség érdekében – Ézs 49:5-7
A 49. fejezet igazi értelmét akkor kapjuk meg, ha meglátjuk, hogy ez egy prófétai igeszakasz és Krisztusról szól. Bár kinyilatkoztatásai a prófétára is értelmezhetőek: a próféta bizalmasan, szinte gyermekien elmondja, hogy Isten hogyan hívta el az Ő szolgálatára.
Miközben megszólítja az idegen népeket (1. v.), nem jövendölést mond róluk, nem büntetéssel fenyegeti őket, hanem Istennel dicsekedik. Isten már anyja méhétől elhívta őt, és ő mindig „kéznél volt” Isten számára. A 4. vers alapján mégis Istenre néz. Elhívása először Izráel háza felé szólt, vagyis ha a választott nép közül eltért valaki Istentől, azt is vissza kellett vezetni Hozzá. Drága feladat volt ez számára, és Isten most még többet bíz rá: „pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.” Egyszerű bizonyságtételével is világosságot hoz a sötét szívekbe, de tudjuk, hogy ezt csak Jézus Krisztus teljesítette be, üdvösséget és szabadítást hozva. Ő lett a pogányok világossága, Szabadítója.
Adjam tovább ezt az örömhírt másoknak is, mondjam el, amit az én életemben is cselekedett Krisztus, szolgálva ezzel Őt. (KS)
