d.e. Mindeddig megsegített az Úr – 1Sám 7:1-12
Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpá és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Az Úr segített el bennünket egészen idáig! (1Sám 7:12)
Visszatekintve az elmúlt évre, mi is el tudjuk ezt mondani Sámuellel!
1.) Mi is tapasztaltunk bűnös életmódot. Talán nem ez volt jellemző ránk, de lehet, hogy igen. Megkísértettünk, elestünk, mint az izráeliek Éli idejében. Elveszítették a csatát, bűnben éltek, vereséget szenvedtek, de Isten mindig vigyázott rájuk! Rólunk is gondot viselt, adta a napsütést és az esőt, adta a szabadulást és a megoldást. Elfogadtad azt?
2.) Lehet, hogy a bajok hálója kerített be, mint a zsidókat, akiket újból megtámadtak a filiszteusok. Mit tettünk ilyenkor? Ha Istenhez kiáltottunk, Ő nem hagyott magunkra, megsegített!
3.) Amikor buzgón szolgáltad Istent, megtapasztalhattad az előrehaladást. Lehet, hogy lassú volt az, mint igénkben: 20 év eltelte után láthatott valami eredményt Sámuel, de ezekben az években, amikor helyről helyre járt és tanított, ügyeket rendezett, tapasztalhatta Isten segítségét. Légy hát kitartó a szolgálatban, ne csüggedj!
4.) Amikor a bűnbánat ideje van, akkor is Isten segítségét látjuk. Ez esetben ébredés volt Izráelben: sírtak, bűneiket megvallották. Csodás az ilyen idő. Isten juttat el ide. Az ébredésért is Övé a dicsőség! (SzS)
d.u. Építésünk kiértékelése – 1Kor 3:10-17 (Óév)
Év vége a kiértékelés, mérlegkészítés ideje. Hát legyen a lelkiekben is ez a feladatunk! Pál apostol az alapokról beszél: arról, ami megmarad, és arról, amit mi építünk e fundamentumra. Isten nem változik, és mindaz jó, amit Istenért tettünk, mondtunk vagy gondoltunk. Ha Őt hirdettük, Róla tettünk bizonyságot és meggyőződésünknek adtunk hangot. Az Ige is ilyen maradandó dolog, és amit az Ige iránti engedelmességből, istenfélelemmel és szeretettel tettünk, az jó. Az ember lelke is maradandó, mert halhatatlan. Amit csak egy lélekért is tettünk, a megmentéséért, az mind maradandó. Arany, ezüst és drágakő az is, amit a gyülekezettel és a gyülekezetért végeztünk, mert megmarad: az Isten népe a mennybe jut. Ezért rendezett gyülekezeti élete kell legyen a hívőnek: rendszeres látogatója az alkalmaknak, úrvacsorával élő, szolgáló.
Érték a sok-sok szolgálat, amit Jézusért végeztünk szeretetből: imádkozni, az imaháznál dolgozni, énekórára, zeneórákra, bizottsági gyűlésekre járni, család- és beteglátogatás, gyermekgondozás, adakozás és segítés, mind maradandó. Tetted-e ezeket az év folyamán? (SzS)
