d.e. Új hajtás a gyökerekről – Ézs 11:1-10
Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. (Ézs 11:1)
Ézsaiás könyvének a történelmi háttere az, hogy Isten népe elhagyta az Urat, és más istenek és istentiszteleti módok után néztek. Isten azonban nem hagyta el népét. Elküldte Ézsaiást, hogy figyelmeztesse őket, megtérésre hívja.
Minket is szólít: Ha elhagyjuk az Urat, akkor kivágatunk! Az erő, a törzs, az ágak, a levelek odalesznek, marad a gyökér. Istennel nem lehet játszani. Ez megtörténhet, ha nem figyelünk Rá.
Istennél van remény: „vesszőszál hajt ki...hajtás sarjad.” Az Úr nem vet el, megfenyít, de nem pusztít el. A megoldás Jézus Krisztus, róla szól a prófécia. Ő az, aki segít a jelenben (4-5. v.), de a jövőben is (6-9. v.). A jelenben megigazít az Úr, a jövőben megdicsőít. Akkor nyilvánvaló lesz minden, ott színről színre látjuk, akkor eljutunk a tökéletességre.
Most misszióznunk kell. Ha Ő a megoldás, akkor hirdessük ezt ebben a tökéletlen világban! Alázkodjunk meg, ismerjük el „gyökereinket”, elődeinket, szüleinket, elöljáróinkat, akiknek munkájába állottunk. Lehet, hogy messzebbre eljutottunk már, és gyümölcsözőbbek vagyunk, de ne felejtsük el, hogy honnan indultunk, milyen a szellemi örökségünk. (SzS)
d.u. Az üdvözítő kegyelem – Tit 2:11-15
Jézus megjelent. Eddig is jelen volt, de nem láthattuk; most már felfoghatjuk valamelyest. Ő hozta a kegyelmet. Ez az isteni kegyelem három területen végez bennünk és általunk munkát:
1.) Megvált, üdvözít. Új életet ad, megtisztít a bűntől és minden gonoszságtól. Senki és semmi más ezt nem tudja megtenni, pedig vannak vallási törekvések és jótettek a üdvösség megszerzésére. Ez azonban csak Jézus kegyelme által lehetséges. Ez a kegyelem a keresztről, Jézus áldozata által jut el hozzánk, és nem a saját cselekedeteink gyümölcse.
2.) Nevel és tanít. Nemcsak az Istennel való kapcsolatunk változik meg, hanem az egész életünk, más igyekezeteink, más céljaink lesznek. Tanít arra, hogy megtagadjuk a rossz dolgokat: hitetlenséget és a világi kívánságokat. De arra is bátorít, hogy hogyan éljünk: józanul, igazságosan és kegyesen (istenfélően). Megtanít várni Jézust, mert Ő a mi reménységünk, Rá nézünk állandóan.
3.) Szolgálatba is állít. A hívő élet nem semmittevő, ölbe tett kézzel való álldogálás, hanem aktív munka. Hirdetni kell ezt a kegyelmet, Krisztus munkáját, és ha ellene állnak, akkor határozottan inteni! (SzS)
