December 11 – Advent III. vasárnapja

d.e. A mindenség újjá lesz teremtve – ApCsel 3:11-26

Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik, amiről Isten öröktől fogva szólt szent prófétái által. (ApCsel 3:21)

Jellegzetes járásom folytán hamar koptatom a cipőt. Így gyakran adok munkát a cipésznek, aki ha lehet, még javítja a lábbelit. Van azonban olyan eset, amikor már nem tud segíteni, és új cipőt kell vásárolni. Életünket az Édenkert óta menthetetlenül elrontottuk, és csak toldozni-foldozni tudjuk. 

Most, adventben Isten újjáteremtő munkájára mutat igénk, Aki nemcsak az Ékes-kapu sántájának adott új kezdetet a gyógyulás által. Ennél sokkal magasztosabb célja volt és van az emberrel: a lélek gyógyulása. A meggyógyult sánta élete Isten hatalmának a bizonyítéka, és lehetőség arra, hogy az apostolok a magukat jónak tudó, de a nekik küldött Megváltót megfeszítő embereknek Isten újjáteremtő munkájáról szóljanak. A mindenség újjáteremtésének legfontosabb mozzanata a Jézus

Krisztusban kapott új esély, az emberi élet újjáteremtése. De miről szól ez az örömüzenet?

1. Szól az elrontott életről, Isten elleni lázadásról. Ahhoz, hogy miénk lehessen a Krisztusban nyert új élet, el kell ismernünk, hogy Isten felénk kinyújtott kezét elutasítottuk, az élet Fejedelmét megfeszítettük. Ehhez alázatra, összetöretésre van szükség, amely nélkül nem tapasztalhatjuk meg az új élet örömét sem.

2. Szól az Isten igéjében régóta kijelentett tervről. A zsidók ismerték a próféciákat, de nem ismerték fel a kijelentett Krisztust (Jn 5:40). Az igétől Krisztusig sokszor hosszú út vezet a szívünkben, de ez a boldog élet titka.

3. Az apostolok rámutatnak: Isten újjáteremtő munkájának része, hogy engedelmeskedve neki, bűnbánatot tartsunk. Ennek következménye, hogy Krisztus (aki testileg már járt a földön és mennybe ment) messiási uralma személyesen a mi életünkben is elkezdődik (3:20). Ez uralom folytán addig soha nem tapasztalt módon átéli az ember az Úrral való közösséget, a felüdülés idejét.

Adjunk hálát ezért, könyörögjünk, hogy újból megtapasztaljuk az Úrral való közösség drága áldását, és azok is átélhessék ezt, akik még csak hallomásból ismerik Őt! (VB)

 

Imaáhítat: Legyünk hálásak, hogy az Úr Jézus újra eljön! – Lk 21:27-31
Bibliaóra: Emeljétek fel a fejeteket! – Lk 21:5-13, 25-28, 34-36
Aranymondás: Lk 21:28

 

d.u. Maradj hűséges a kihívások között! – 2Tim 3:1-15

Pál apostol fiatal szolgatársának címzett levelében igazi hívő életre, szolgálatra, hűségre bátorítja Timóteust, ma pedig bennünket.

Szinte hátborzongatóan valós és aktuális képet fest az igeszakasz arról a társadalomról, amelyben élünk. Semmi jót nem mond az emberekről. Nem az anyagi helyzettel vagy politikai berendezkedéssel van baj, hanem a megromlott jellemmel. Önzés, kegyetlenség, hálátlanság, erkölcstelenség – mind-mind ijesztő. A legijesztőbb azonban az, hogy ez a romlott belső nagyon szép külső mázt visel: a kegyesség látszatát, erő nélkül. Figyelmeztetés ez: valós, naponként megélt kegyesség, hűség, vagy csak látszathívőség jellemző rám, ahonnan kibújik a romlott jellem, s kínos taktikázással kell ügyelnem a látszatra?

Az is megfigyelhető Isten igéjéből, hogy a látszathívőség mindig ellensége az igazinak, ahogy az egyiptomi varázslók is ellene szegültek Mózesnek. Isten gyermeke nem keresi a konfliktust sem a világgal, sem a látszathívőkkel, de egyenessége, jelleme folytán előbb-utóbb konfliktusba kerül.

A látszatot csak egy ideig lehet tartani. Eljön az idő (bizonyos értelemben már a földön), amikor kiderül, kiben milyen lélek lakik. Minket az Úr arra hív, hogy bármilyen szelek fújnak a világban, vagy akár keresztyén körökben is, legyünk hűséges, igazi hívők. Hogyan?

A jó példákat követve. Manapság sok sztár mutatkozik be, magát követendő példaként ajánlva. Timóteus, látva Pál életét, munkáját, szenvedését, a nyomába szegődött. Igaz, hogy az elsődleges példaképünk az Úr Jézus, de követői között mi magunk is látunk olyan életpéldákat, amelyek követhetőek, sőt minket is követnek valakik.

Kitartva az ige és igazság mellett, tudva, mi vár azokra, akik meg akarják élni a hitet. Az ige nem kecsegtet jó kilátásokkal a világban. Viszont elénk tárja a legmagasabb célt, az üdvösséget, amiért érdemes az igaz, sokszor szenvedéssel teli hívő életet, alkalmi megvetést is vállalni az ügyesen simuló, lavírozó, a régi én kívánságait kiélő látszathívőség helyett.

Igénkből kitűnik, ha eltértünk, nem új utakat kell keresni, hanem visszatérni a régi igéhez.

Modern világunkban, amikor a keresztyénség leple alatt sok erkölcstelenség van, legyünk készek igazi hívőnek lenni! (VB)