d.e. Vágyódni Krisztushoz – Fil 1:18-26
Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél. (Fil 1:23)
Pál apostol nem félt sem az élettől, sem a haláltól. Akárhogyan is, az Úr Jézust akarta dicsőíteni testében. Nem csoda, hogy olyan nagy öröme volt. Bevallja, hogy egy nehéz döntés előtt áll. Életben maradni szükséges a Filippiben élő hívők javára, de eltávozni és Krisztussal lenni sokkal jobb lenne. Milyen példamutató ember! Hajlandó elhalasztani a mennybe való belépését azért, hogy másokat lelki növekedésben részesítsen. A halál nem tartalmazott semmilyen rémületet Pál számára. Egyszerűen csak elköltözést jelentett. Pál esetében Jézus Krisztus az életet jelentette. Krisztus volt, aki őt megelevenítette és értelmet, örömöt adott életének. A Fil 1:21 egy nagyon értékes vizsgálat alá teszi életünket. Vajon számunkra mit jelent élni, és mit jelent meghalni? Vízhangoznunk kell Pál meggyőződését, ha mi is olyan örömöt szeretnénk birtokolni, ami nem függ a körülményektől, és ami elősegíti az evangélium terjesztését: mert nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség!
Mi az, ami a legnagyobb örömöt adja nekünk ebben az életben?
Milyen érzelmeket kelt bennünk a halál valósága? (Pardi Félix)
d.u. Istenbe vetett bizalom a depresszióban – Zsolt 42-43
Amikor Dávid csüggedt, nyugtalan, depressziós állapotba zuhant, nem hagyta annyiban. Mintha Isten egy kis törvényszéket létesített volna az ember belsejében, hogy az ember tudjon saját magával vetekedni, vitatkozni. Megítélheti magát az ember, mint itt Dávid: miért csüggedsz én lelkem? Ezért mondta Pál is az 1Kor 11:31-ben: „Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el”. Dávid saját lelkét ellenőrzés alatt tartja és megfeddi, hogy nincs jogos oka arra, hogy elcsüggedjen. És mindennek az oka a bizalmatlanság Isten iránt. Szinte minden csüggedés, depresszió onnan ered, hogy nem bízunk, nem hiszünk Istenben, hogy minden nehéz helyzetnek Ő az ura. Ha nem Istenben bízunk, akkor valaki vagy valami másban, ennek az eredménye pedig: hiábavalóság, ami a lélek gyötrelme, nyughatatlanság. Mint Péternél is, nem a nagy hullámok voltak ott a bajok, hanem az Úrban való bizalmatlanság. Amikor levette szemeit róla, akkor kezdett süllyedni. Ez az orvosság, Dávid is ezt mondja: miért csüggesz el én lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben! (Pardi Félix)
